Senki sem tökéletes. Örök igazság. A legmakulátlanabbnak tűnő embereknek is vannak ballépéseik, ifjúkori meggondolatlanságaik, melyeket a hatalom filozófiájának bűvöletében követtek el. És amiért előbb-utóbb meg kell fizetniük. Hiszen a múlt végigkísér(t) egy életen át. Kitörölhetetlenül. Hacsak okmány formájában meg nem semmisíthető...
A látszat néha csal. Találó közhely. A nagyvilági tisztaság még nem jelent erkölcsi romlatlanságot. Bár a külcsín számít, a körítés a mérvadó, az egykori bűnök ígyis-úgyis kiderülnek. A megalkuvás megbosszulja önmagát. Főként, ha politikai természetűről van szó... Nevezetesen egy államtitok eladásáról. A tisztára mosottnak hitt folt a legváratlanabb pillanatban is kíméletlen hazárdjáték indítóokává válhat és felboríthatja az elegáns öltönyökben feszítő, esti fogadásokhoz szokott, elismert politikus (Hirtling István) és felesége (Szávai Viktória) számára utolérhetetlenül eszményi férj életét. Különösen, ha a kirobbantást egy szemtelenül szabadon és praktikusan gondolkodó, számító hölgy (Kováts Adél) segíti elő. Aki azonban egykori szeretője (Lengyel Tamás) miatt egyszercsak saját csapdájába esik...
Oscar Wilde mulattató társadalomkritikával fűszerezett vígjátékának közéleti és családi szituációi ma is rendkívül aktuálisak, angolosan egyetemesek. Valló Péter rendezése és Nádasdy Ádám fordítása azt sugallja, hogy a világ mitse változott egy évszázada... Talán csak annyit, hogy a zeneszalonban ma kivetítőről Richard Cleidermann játszik, az izmaikat erősítő férfiak márkás melegítőruhában edzenek, az angolparkban önműködő locsoló működik és a leánykérés a kerti hintaágyban történik... Az intrika nem ment ki a divatból...