A Hárman a padon című tragikomédiájának három hőse a társadalom, a családi kötelékek, a kidobottság, a mindenki számára fölöslegessé válás nyugdíjasai kik ahogy kivetettségükben egymásra találnak, egymásban érzik a mentőövet a továbbélésre, a megmaradásra, az emberi érzelmeik nyílt kinyilvánítására. De olyan erős a társadalom fertőzése, hogy már ők sem tudnak maradéktalanul öszinték lenni egymáshoz, mert megszokták azt, hogy csak belső énjükkel való párbeszédükben mondhatják ki azt amit gondolnak és amit éreznek. Sokszor szégyen is megalázottságukról vallani. Szoros kötelékük, nehezen megnyíló bensőjük arra készteti, hogy elmeneküljenek ebből a világból gyermekkoruk napos tengerpartjára, de tervük bármikor dugába dőlhet, mert álmaik szövése közben megjelenhet a kaszás...