A szerelem maga a „sok hűhó”. Öl, butít, és nyomorba dönt. Vagy épp ellenkezőleg? Mindenesetre mindent a feje tetejére állít. Ismerjük az érzést, tudjuk mindannyian milyen, még azok is, akiknek csupán „olvasat-élményük van róla”, hiszen mai korunk biztosít bennünket afelől, hogy mindenkit elbódítson az idealizált szerelem-fétis. De valóban csak ennyi lenne? Jól hangzó, szentimentális, már-már patetikus „kellesz nekem”-ek, „vágyom rád”-ok, és „nélküled semmi vagyok”-ok. Shakespeare műve ízekre szedi a szerelmet, és keményen górcső alá veszi minden egyes darabját. Többféle szerelmet és vágyat megmutat, hogy aztán ránk bízza, vajon melyiket tartjuk igazinak, őszintének, fennköltnek: a feltörekvő ifjú harcos gróf, Claudio vonzalmát Hero-hoz, a messinai kormányzó naivan szexi lányához, vagy a padovai nemes, Benedetto heves és visszás „húzd meg-ereszed meg”-jét Beatricével, az említett kormányzó férfigyűlölő unokahúgával?

A Sok hűhó semmiért igazi szerelmi adok-kapok történet. A háborúból hazatért férfiak a fegyverek után most a szerelemmel és (nem mindig tisztességes) vágyaikkal néznek farkasszemet. De lehetséges-e a háborús borzalmak árnyékából kilépni, és tiszta fejjel – na meg, persze, tiszta lélekkel – megélni a szerelmet? Nem marad-e a csatamezők élethalálharcai után valami furcsa torzulás a lélekben? És ennek nyomán nem változik-e át a szerelem is egyfajta hatalmi játszmává?

A Sok hűhó semmiért ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben szerelem és intrika, politikai cselszövések és elmés szócsatározások teszik rendkívül mozgalmassá a már-már a tragédiába torkolló történetet. Az előadás során keverednek a prózai és zenés színház jellegzetes elemei. Shakespeare időtlen sorai találkoznak és meglepő párbeszédbe elegyednek a drum&bass zenei műfaj party-atmoszférájával, melyben – a könnyűzenei fesztiválokhoz és a pörgős, felfokozott hangulatú bulikhoz hasonlóan – minden lehetségessé válik.

De elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy szembe nézzünk vágyainkkal és felvállaljuk érzéseinket? Merjük-e feladni gőgös énünket, hogy egyesüljünk szerelmünkkel egy új dimenzióban? Vagy hiába a rengeteg szó, hiába a zene és mulatság, hiába a könny és a bánat, mert ha nem vagyunk elég bátrak, mindez sok hűhó marad csak a semmiért.