Két ember egybekel.
Keresztül gázolnak a világon.
Aztán valami megpattan köztük.
A férfi egy fiatal lány karjaiba menekül.
A nő bosszút forral.
Mi lesz velük?
És mi lesz a gyerekeikkel?
(A férfit ezúttal Iaszonnak hívják, a nőt Médeiának.)

„Mostantól újra visszanyertem hatalmamat: testvérem, apám és az aranykos gyapja vissza-adott Kolkhisznak: visszanyertem hazámat és szüzességemet, amit elraboltál! Most már mindörökre Médeia leszek! Nézz rám, mielőtt végképp magadra maradnál abban az értelmes világban, nézz rám erősen, Iaszón! Ezzel a két kezemmel érintettelek, égő homlokomra tettem őket, hogy egyszer hűvösek, másszor forrók legyenek a bőrödön. Megtanítottalak sírni és sze-retni. Nézd csak a kistestvéredet és asszonyodat, én vagyok. Én vagyok az! A szörnyűséges Médeia! És próbáld meg elfelejteni.”