Idézzük dramaturgia-tanárunkat: Osztovits Leventét, aki az Európa Könyvkiadó példányához írt valaha utószót:

„E szétzilált és ziláltságában renddé kovácsolt reménytelenség – tipikusan amerikai és tipikusan albee-i élményből fakad. A puritán erkölcsű Amerika erkölcskódexében a családot évszázadokon át a szentség glóriája övezte. Itt viszont minden fenségtől megfosztva hullik szét, válik végzetesen tartalmatlanná az intézmény. A család egyént megtartó, kibontakoztató jelentőségét elvesztette: a „magányos tömegben\" elidegenedő embernek ugyan még utolsó menedéke, de utolsó menedék is már csak képtelen öncsalás révén lehet...

...Zárt világ a Kényes egyensúly világa, belterjes világ. De sugarai mégis messze érnek: az amerikai élet teljes horizontját pásztázzák végig.
Nem biztat semmivel.\"

* * *

Edward Albee 1928-ban született, fél évszázada korunk meghatározó drámaírója.

Egyfelvonásosaival: Állatkerti történet (The Zoo Story, 1958), Az amerikai álom (The American Dream, 1961) szerzett hírnevet. Legnagyobb sikerét a Magyarországon is sokat játszott Nem félünk a farkastól (Who’s Afraid of Viginia Woolf? 1962) című, egész estét betöltő színművével aratta. A Kényes egyensúly (A Delicate Balance, 1966) szintén többször bejárta már a világ színpadait.
Albee legutóbbi művében, a Szilvia, a K.-ban, a jól ismert család idilljébe a főhősnek egy Szilvia nevű kecske iránt érzett olthatatlan szerelme hasított bele. Gyilkos iróniával, és mégis vidám, humanista lázítással.

2008-ban a szerző nyolcvanadik születésnapján, a pálya ötvenedik évfordulóját ünneplik hazájában. – A Magyar Színház fontos küldetését teljesíti, mikor egészen kitűnő szereposztásban mutatja fel a múlt század máig érvényes albee-i üzenetét, a Sinkovits Imréről elnevezett stúdiószínpadán.

Örülök, hogy tíz év után ezzel a kényes darabbal térhetek vissza rendezőként a helyszínre.