Tudnunk kellene megtanulni, vagy legalább megpróbálni tudatosítani magunkban, hogy a létünk, az élethez való ragaszkodásunk, az emberi mivoltunk, nem anyagi javainkból ered, nem egy darab márkás rongy, nem egy rakás négy kerékre erősített bádogkupac, nemegy kastélyképezik az identitásunkat, hanem, ami igazán számíte tekintetben, az nem más, mint a lelkünk erkölcsi és szellemi gazdagsága, amit sajnos hajlamosak vagyunk mellőzni, elrejteni, elfojtani, vagy egyszerűen szégyelljük vállalni, életben tartan,fénylő nappá tenni...

Az egyszemélyes előadás Imants Ziedonis Epifániák című kötete nyomán készült. Célja azon alapelvek ábrázolása, melyek helytől és időtől függetlenül, minden közösség pilléreit hivatottak alkotni, ugyanis a közösség – az ember – fő alkotóeleme, minden esetben ugyanaz.
A természetesség színpadiassága és a szereplő életének eseményei mozaikszerűen kapcsolódnak össze és tárulnak a néző szemei elé, megfejtésre és értelmezésre várva.
U.I.: Figyelem! Önmagukra találhatnak a mozaik darabkáiban!