Dramaturg: Jónás Péter
Látvány: Szegvári Menyhért
Szcenikus: Gróf Gyula
Camille Claudel nagyszerű szobrász volt, merész szellem és a gyönyörű nő. August Rodin modellje, múzsája, munkatársa. Az ő testét formálta meg örökkévalóan számos világhírű szobrában a mester - és az ő keze nyoma is ott van Rodin művein. Sőt: ennél talán több is, jóval több. El lehet-e viselni ezt a "többet"? A monodráma abban a pillanatban indul, amikor a tehetséges és kétségbeesett művész megsemmisíti szobrait. A paranoia alakját öltő csalódása nyomán bizonyos lesz benne, hogy semmi nem szolgált soha mást, mint az ő tönkretételét. Azt mégsem sejtheti meg, ami rá vár: több mint három évtizedet egy tébolydában, ahova fivére - a híres író: Paul Claudel - szállíttatja el.Noha ártatlan. Noha józan. Noha zseni. S akkor az ő tébolya még csak nem is mérhető ahhoz, miként a világ tébolyodott meg? Talán, igen. Talán, nem. (Nagy András)
