Marius von Mayenburg 2002-es darabja a fiatal német drámaíró egyik legsikerültebb munkája. A hideg gyermek négy párkapcsolat alakulását mutatja be száraz, fekete humorral és ironikus kegyetlenséggel. Mayenburg szereplői a társkeresés útvesztőjében a magány elől menekülnek. Megpróbálnak nem egyedül lenni, megkísérlik kitapasztalni, hogy ugyanolyan rettenetes-e a házasság is, mint az egyedüllét. A hideg gyermek fiatal szereplői a szabadságkeresés és -kergetés közepette vágyakozással telve törekszenek arra, hogy ne maradjanak egyedül. Jobb életről ábrándoznak, de talán már nem is tudják, milyen az. És az áhított életet sohasem fogják elérni. Ezért annyira reménytelenül elkeseredettek, és emiatt hasonlítanak valamennyiünkre.
A négy párból három húszas évei végén, harmincas évei elején jár. Konfliktusuk az idősebb, szüleik generációját képviselő Apával és Anyával a kitörni vágyás és a kényszerű megfelelés konfliktusa. A közeg, a neveltetés azt próbálja elérni, hogy feleljenek meg a társadalmi státusuknak, és a rájuk kényszerített elvárások csapdájából ne dugja ki fejét az egyéniségük.
A kapcsolatok látszatműködése mögül lassan előbomlik a káosz, a gyűlölet, az agresszió. Anya végignézi Apa halálát, és még csak segíteni sem próbál neki, a lányuk megöli durva és zsarnokoskodó barátját, Johannt, és még csak lelkiismeret-furdalást sem érez. Mayenburg darabjának legkegyetlenebb megállapítása, hogy senki, egyetlen pillanatig sem érez bűntudatot.
A darab azokról a fiatalokról szól, akik a család és az iskola látszólagos biztonságából kikerülve-kimenekülve helyüket keresik a nagybetűs életben.

Ari-Nagy Barbara

A fiatal német szerző új darabjában is a klausztrofóbiás emberi kapcsolatokat tanulmányozza, mint előző műveiben (Lángarc és Paraziták), csak itt a szereplők már érettebbek: abban az életkorban vannak, amikor már éppen elszakadtak a családjuktól, és saját család alapításával foglalkoznak. Különböző idősíkok között ugráló, egymásba átfolyó jelenetek, álmok és víziók mozaikjából áll össze a történet, amely a megismerkedéstől az esküvőn keresztül a temetésig ível – tehát szerelemtől a halálig, sőt azon is túl. Nyolc mai, nagyvárosi ember, akik maró iróniával, verbális és fizikai ütésváltásokkal, egymást és önmagukat megsebezve végül is csak azért küzdenek, hogy ne legyenek egyedül.