Nők férfi nélkül... perzselő hőségben, mégy fal közé zárva. A férfi és hiánya feszíti a szoros fűzőkbe zárt lelkeket. Hat béklyóba vert, szenvedélyes, élni vágyó nő. A falu legvonzóbb férfija, Pepe el Romano úgy van jelen, hogy nem lép színre, mégis felszítja a lányokban lappangó szenvedélyt. Árnyként suhan Bernarda Alba házának ablakai alatt: éjszakánként a legidősebb lánynak ad jegyajándékot, egy másik ablak mögött a legkisebb várja, hogy együtt töltsenek egy szerelmes éjszakát. Minden lakatra zárt szoba éles pillantásokat és egy-egy készülő orkánt rejteget. Bernarda acélozott lélekkel és erős kézzel próbálja útját állni a közelgő botránynak. Úgy cselekszik, ahogy a hagyományok előírják és a rangja megköveteli. Poncia, a szolgáló villámhárítóként áll Bernarda és lányai közé. A nagyanya úgy gubbaszt zárkájában, mint egy óriás vészjelző madár. Néha belerikkant a feszültséggel teli levegőbe. Hátborzongató józansággal érez rá a felszín mögött lappangó szenvedélyre.
Most nyolc diáklány, "aligszínésznő díva és bohóc ül a színpadon. Tele energiával, türelmetlenséggel. Mindenki mást gondol a színjátszásról, érzelmekről, drámákról, tehetségről, de az előadásban egyedül keresik meg a kulcsát annak az érzelmi telítettségnek és színészi jelenlétnek, ami Lorca túlfűtött, nyomasztó, temperamentumos drámai világát jelenti...
(Tatár Ágota)