A „Szeretik a banánt, elvtársak?” egy egyszerű történet egy kevésbé egyszerű életről. A Ceaușescu korszak béli Romániában vagyunk, ahol mindenki fél, gyanakvó és éhezik, kivéve Róbertet, a mesélőt. Édesapja élet és halál ura Róbert szülővárosában. A főhős semmiben sem szenved hiányt, abban a kivételes helyzetben van, hogy banánt is ehet. Gyerekkora azonban nem mentes a gondoktól: édesanyja egész álló nap panaszkodik, bátyja egyfolytában próbálja megölni, és az egyetlen lány, aki közel áll a szívéhez a rezsim „ellensége”. Törvényszerűen, minden rezsim véget ér egyszer, felváltja egy másik, amely talán megkönnyíti az életet. Vagy mégsem? Egy elemi dolog azonban soha nem változik: ez nem más, mint a banán. Minden más igen, még az édesapja is.

A „Szeretik a banánt, elvtársak?”  valójában az édesapa történetét mutatja be, egy olyan emberét, aki mindig a talpára esik ugyanis minden rezsimek szüksége van a hozzá hasonlókra. A naiv és ártatlan Róbert nagyon nehezen fogja fel a történéseket és szinte egyeltalán nem érti mi történik körülötte. Valójában nem is lehetne ez másként, mivel a dolgok teljes megértése nagyon fájdalmas lenne.