A müncheni Oktoberfest forgatagában jobb sorsra érdemes emberek sodródnak álmaik, illúzióik nyomában: szeretnének kiszabadulni a mindennapok szorító gondjaiból, elmenekülni életük nyomasztó, kisszerű valósága elől… A különös, groteszk és kacagtató haláltánc figurái súrolják egymást, összetalálkoznak, majd elválnak, és az élet, a vásár, az ünnep és a sör folyik tovább. Szerelmespárok bomlanak fel és rendeződnek át a kíntorna keserédes dallamára, míg az állandó felejtés-mámorban a körülmények és az önmaguk elől futó emberek szép lassan cselekvés- és gondolkodásképtelen marionett bábukká válnak…

„ Az előadás leghatásosabban ezt a lepusztulóban lévő, morális tartását mindinkább feladó, pohártól pohárig tántorgó közeget jeleníti meg. Forgács elismerésre méltó szakmai tudással mozgatja a nagy létszámú színészgárdát…” Urbán Balázs: Teli poharak /Színház/

”A híresen demaszkírozó szerző összes szereplőjéről – sokan vannak egyszerre a színpadon - nagy gonddal, fokozatosan mossák le a sminket belülről a színészek, öröm látni az egyéniségekből összeadódó együttes erejét és érezni a termékeny feszültséget, amelyet a kiüresedést ábrázoló alkotó gondolat a szerepek alakítóiban generál.” Koltai Tamás: Politika ide, válság oda /Élet és irodalom/