Színházak
Magyar Stúdiószínházi Fesztivál
- 2010/2011
- 2008/2009
Fábri Péter - Kertész LillyLátogatók
Színpadi játék egy felvonásban
Kertész Lilly Mindent felfaltak a lángok c. önéletírása alapján
- LillySaárossy Kinga
- LiliVarró Emese
- NagymamaNádasy Erika
- AnyaNádasy Erika
- RózsikaNádasy Erika
- ApaTunyogi Péter
- CsőszTunyogi Péter
- IcaKascsák Dóra
- GyuriLisztóczki Péter
- FeriLisztóczki Péter
- KisjutkaFarkas Vera
- JutkaFarkas Vera
- BabóFarkas Vera
- 1. NőDimanopulu Afrodité
- KápónőDimanopulu Afrodité
- Orosz nő 1.Dimanopulu Afrodité
- VargánéDimanopulu Afrodité
- KovácsnéDimanopulu Afrodité
- NováknéDimanopulu Afrodité
- 1. Csendőra vonatonBalogh András
- 1. FérfiBalogh András
- 1. Wermacht katonaBalogh András
- SofőrBalogh András
- VargaBalogh András
- KovácsBalogh András
- NovákBalogh András
- Géza bácsiVárhelyi Dénes
- 2. CsendőrVárhelyi Dénes
- 2. FérfiVárhelyi Dénes
- SzelektálóVárhelyi Dénes
- KápóVárhelyi Dénes
- 2. Wermacht katonaJózsi bácsiVárhelyi Dénes
- 2. NőIvády Erika
- DoktornőIvády Erika
- GiziIvády Erika
- Orosz nő 2.Ivády Erika
- rendezőBlaskó Balázs
- díszlettervezőSzékely László
- jelmeztervezőJánoskúti Márta
- dramaturgMagyar Fruzsina
- átdolgozóBlaskó Balázs
- zeneAldobolyi Nagy György
- mozgásKarsai János
- ügyelőHódosi Ildikó
- súgóHorváth Éva
- rendezőasszisztensHorváth Éva
Az alapműről:
Egy emberi történet. Egy emberi szenvedéstörténet. Egy tipikusan XX. századi emberi szenvedéstörténet. Egy egri történet, nem tipikusan egri, de azért mélyen egri történet is.
1944 márciusa és 1945 áprilisa között egy húszéves egri polgárlány, Weisz Lili (Kertész Lilly) egy év alatt végigéli egy teljes emberi élet, több generáció kálváriaútját, tragikus stációkkal tagolt pokoljárását.
Egy egri polgári család holokauszt-története Kertész Lilly mindent felfaltak a lángok c. önéletírása.
A XX. század izzó poklában járt minden túlélőnek van egy személyes családtörténete, tanúságtétele. Ez a történet az Ő története.
A Látogatók c. színpadi műről:
Ajánlás helyett álljon itt néhány gondolat a rendező jegyzeteiből:
„A néző önmagában, saját lelkében rakja össze a történetet és alkosson véleményt. Ne akarjuk szájbarágósan, direkt irányítani. A feldolgozhatatlanul tragikus történelmi periódus szörnyűségeiről szólva ezt mások már sokszor megtették. Szeretném, ha azok is teljességében átélnék a történetet, akik a sokszori célzatos felmutatásra esetleg ellenérzéssel reagáltak.
Szeretném, ha a történet indifferens okból indulna el (egy esküvői kép, érsekkerti séta, születésnapi zsúr képe…) Ahogy belemélyedünk a történéssorba, úgy váljon konkréttá és átélhetővé az irracionalitás. Ugyanígy, a darab lezárása függetlenedjen a múlttól. Egy „idillikus” múltat és egy „reális” jelent szeretnék ütköztetni egy értelmetlen, abszurd, apokaliptikus egy évvel.
Nem akarom azonnal kijelölni a „témát”! Nem szeretném az általános analógiák mentén használni az egyedit, hanem az egyediben felmutatni az általánost. A néző számára így válhatnak a mikroszkopikusan vizsgált egy év történései megrendítően személyessé. A tanulságot ne kívánjuk sem levonni, sem kimondani helyette.”
Blaskó Balázs
Játékidő: 1 óra 40 perc
2010. 12. 02.