Egy modern és egy konzervatív világ szembesülése



A Szegény boszniai Mileva 1878-ban a mi civilizációnkban című dráma az első olyan fennmaradt szerb színmű, ami egy női drámaíró tollából született.



Albina Podgradska 1858-ban született Pesten, Josip Podgradski szlovák gimnáziumi tanár, költő és drámaíró kilenc gyermekének egyikeként. Újvidéken elvégezte a négyosztályos leányiskolát, majd 1878-ban befejezte a hároméves zombori szerb tanítóképzőt. A tanári vizsga után a betegsége miatt nem vállalhatott munkát, nem ment férjhez, hanem megírta az egyetlen színdarabját – és 1880. március 30-án huszonegy évesen elhunyt. Posztumusz megjelent könyvének borítóján ez áll: "Éppen ezen kis füzet nyomtatása közben halt meg március 30-án, 21 évesen Zomborban. Származása szerint szlovák volt."



Albina nagy valószínűségel apja hatására kezdett el írni. Josip Podgradski szlovákul írt, és a szlovák irodalomban méltó helyet kapott – a szerbek azonban soha nem tekintették saját szerzőjüknek, és nem említik a szerb irodalomtörténet vagy művelődéstörténet összefüggésében. Minden drámáját verses formában írta.



Albina Podgradska azonban prózai formában írta meg történetét, de azt átszőtte a szerb hősköltemények szellemében alkotott énekekkel. Az erkölcsi idealizmus eszmeiségében születő szentimentális szöveg cselekményét gazdag érzelmi szálak szövik át.



A szerzőnő egy jellegzetesen vajdasági többnemzetiségű környezetbe helyezi történetét. Drámájában magyar, szlovák és roma szereplők is az anyanyelvükön szólalnak meg, de a cselekmény elsősorban szerb közegben játszódik. A főhősnők viszont nem vajdaságiak, hanem boszniai szerbek – egy anya és a lánya –, akik a törökök elől menekülve itt keresnek menedéket. A háborúban elvesztették a szeretteiket, egykor gazdagok voltak, de nincstelenek lettek, mégis becsületesek és önfeláldozók maradtak. Szerbiába menekültek, amely a jövő és a remény országát jelentette számukra. Támogatást, biztonságos lakhelyet reméltek, ehelyett azonban kegyetlen csalásokkal, kizsákmányolással és becstelenséggel szembesülnek. Míg Boszniában a szerb nép harcos, önfeláldozó és rettenthetetlen, addig a vajdasági szerbek egészen más természetűek. A boszniai szerb Milevát és édesanyját a vajdasági szerb nemzettársaik nem haboznak kihasználni és kizsákmányolni.



A színmű a városi modern és a vidéki konzervatív világ erkölcsét állítja szembe egymással. Míg a boszniai emberek a hagyományos társadalmi értékrendet hirdetik, addig a vajdasági városok új nemzedéke mindent elfogad, ami a kétes erkölcsű európai központokból érkezik. A szerző idealizálja a patriarchális, tradicionális és vidéki életformát. Mileva történetével arra utal, hogy egy civilizáció nem tekinthető fejlettebbnek, ha eltiporja a hagyományok etikai kódexeit.



Albina Podgradska vajdasági szlovák írónő darabja sokáig feledésbe merült, nagyon kevés információ maradt fenn róla, és talán egy jelentősebb drámaírót sejtetet, de a korai halál megakadályozta a kibontakozásban, és csak ezt a színművet hagyta az utókorra – amelynek vitathatlan az aktualitása, ha hajlandók vagyunk szembenézni a napjainkban is időszerű morális/etikai kérdésekkel.



Brestyánszki Boros Rozi, dramaturg