A XX. század elején játszódó történet 12-13 éves diákok életét mutatja be, akik játékaikon, csínytevéseiken, barátságaikon át sodródnak egyre mélyebben a számukra determinált végzetes sors felé. Halálhírekkel, kivégzésekkel vannak körülvéve, és egy idő után elkerülhetetlen, hogy maguk is megpróbálják utánozni és kiváltani a halált. Eleinte állatkínzásokkal kísérleteznek, majd egymáson "játsszák" el, míg be nem következik az elkerülhetetlen tragikus végkifejlet.

A gyermekkor, és a kis Emma mindegy narkotikus vízió/emlék ágyazódik Csáth ópiummal átitatott szabadkai szecessziós hangulatú világába.

1887. február 13.

Csáth Géza, Szabadkán meglátja a napvilágot. Később, sikertelen zeneakadémiai felvételi után beiratkozik a budapesti orvosi karra. 1906-tól a Nyugat és a Budapesti Napló rendszeresen közli elbeszéléseit és zenekritikáit. 1913-ban feleségül veszi Jónás Olgát. Egészségét aláássa morfiumszenvedélye. Többszöri sikertelen elvonókúrán esik keresztül. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelik, de hazaszökik és júl. 22-én lelövi feleségét és öngyilkosságot kísérel meg. A szabadkai kórházból ismét megszökik, Budapestre akar menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatják, túladagolja magát.

1961. május 24.

Ezen a napon születik meg Döbrei Dénes, aki később az Újvidéki Művészeti Akadémia növendéke lesz. 1985-ben a Szabadkai Népszínházhoz szerződik, amelynek 1991-ig a tagja. Azóta Nagy József párizsi Jel Színházában játszik.

1963. augusztus 6.

Megszületik Fekete Péter, aki később többek között előadóművészként a müncheni Zauberschuleben, és színházi rendezőként Wellszben, Cardiffban diplomál. Illúzióeffekteket tervez és rendez Cardiffban, Münchenben, Londonban, Kaposváron, és Budapesten többek között a Merlin, a Bárka és a Nemzeti Színházban. 2002-ben megtöténik a szenvedélyes, életre szóló, fatális érintés Szabadkával, miközben megrendezi a Kés a tyúkban című előadást.

1974. december 17.

Ez Lajkó Félix születésnapja, aki a hegedût az általános iskola hatodik osztályában vette a kezébe elõször. Később muzsikájával elbűvölte többek között Tokió, Amsterdam, Berlin, Pozsony, Prága, Budapest, Brassó, Belgrád, Szarajevó, Ljubljana, Frankfurt, Lyon, Bordeaux, Velence, Verona, Edinburgh, London, zeneértõ közönségét.

2004. augusztusa

Útjára indul a Borago együttes. Klubkoncertek, fesztiválok,, élmények, eredmények, és most a „drámai fordulat” Szabadkán: szerelmesei lesznek a pljeskavicának, a társulatnak és Emmának. Az interneten is olvashatunk róluk a www.boragomusic.hu címen

1899. március 30., csütörtök

Elhoztam naplómat a melyet fogok használni igen szép zöld kötésü rajta van arany betűkkel. “Napló”. A köv. évszak minden nevezetes mozzanatának lexikonja, mutatója.

1899. december 19., kedd

Ma feleltem latinból. Az idő kezd egy kicsit erősödni, a hőmérs. reggel -2°R délben +2°R este -4°R.

1915. április 1.

A tavasz igen lassan, óvatosan érkezik Napi dózis 8-kor 0,12 + 12-kor 0,08 + 5 és fél órakor 0,10 + 9-kor 0,06.

1915. október 01.

Bélfájdalmak. Kényszergondolatok. Paresztéziák. Nagy bágyadtság. Szívdobogás. Kedvetlenség.

8-kor 0,13 P – 2-kor! 0,10 P – 6-kor 0,08 MP – 9-kor 0,06 MP.

1912. június 12.

Du. hosszú, fárasztó, elalélásig unalmas utazás után végre ölelhettem Olgát. Egész úton a nyílt utcán, a kocsiban a legmohóbban öleltem és csókoltam. Istenem, ezek a csókok. Mit jelentettek számomra. Mennyi örömet, szenvedést, az összes complexek izgalmait, amelyek egy disszonáns akkordban csendültek föl: házasság?... existencia? Jövő?... becsület?... karrier?... szerelem?... lemondás más nőkről?... Lemondás! Úgy éreztem, hogy könnyen le tudok érte mondani az összes nőkről, akiket csak a sors még számomra tartogat.

1912. szeptember 22.

Vacsorára náluk maradtam. Utána ismét mozi. Olgát most nem találtam elég melegnek, áradozóan puhának, mint máskor, de az is igaz, hogy a fecskendőt akkor már 7 órája nélkülöztem.

1912. szeptember 23.

Nagyszerű, feledhetetlenül szép nap. Délelőtt tartózkodtam a méregtől. Királyi jutalmat adott az élet. Délután Olgával 3-3/4 5-ig ++++ olyan kéjérzésekkel, amelyek csodásaknak nevezhetők. Utána 0,024 P. Ebből, sajnos, 0,006 M volt. Nagyszerű euphoria.

1912. szeptember 24.

Olga egy kisfiúra így szól: milyen szép kisfiú! Bosszankodtam. Egy szép nőre figyelmeztet - persze önvédelemből -, nézd meg ezt az asszonyt. Bosszankodtam. A kelengyekereskedőnél közelről beszélt a segéddel. Bosszankodtam és hallgattam

1912. december 4.

Fájt nekem, hogy Olgában nem találok annyi kéjt, mint eddig. Eleinte őt vádoltam, hogy közönyösebb lett irántam, aztán pedig rájöttem, hogy én lettem.

1913. január 9.

Csak Olga vigasztal meg ebben a sok bajban és hányattatásban, azaz vigasztalna meg, ha vele szemben nem érezném állandóan bűnösnek magam a méreg miatt, és nem aggódnék a jövőben hűsége felől. Gyakran erőt vesz rajtam a rossz sejtelem, hogy a nővel nem lesz boldog a házasságom, hogy rútul csalódni fogok benne, míg ma kedvesnek, türelmesnek és édesnek találom.

1913. március 12.

Gyalázatos kudarcok. Kudarcok. Nem tudtam végrehajtani a tervem. S most, amikor Olga sóhajtva, halkan, panaszkodva, aggódva zokog a fülembe: "És fiam, te azt jobban szereted, mint engem!"… Hangsúlyozom, hogy mindig szadista férfi voltam, és sohase féltékeny. O.-val szemben is így indítottam, és uralkodtam felette, de az M° és a féltékenység elgyengített.