Színházak
Szabadkai Népszínház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
Futó por
- Kosztolányi DezsőPéter Ferenc
- MáriaG. Erdélyi Hermina
- IlonaVicei Natália
- 1. férfiPálfi Ervin
- 2. férfiKálló Béla
- 3. férfiRalbovszki Csaba
- 1. nőPesitz Mónika
- 2. nőKörmöci Petronella
- 3. nőSziráczky Katalin
- rendezőHernyák György
- díszlettervezőKreszánkó Viktória
- jelmeztervezőKreszánkó Viktória
- dramaturgBrestyánszki B. R.
- zeneszerzőifj. Kucsera Géza
- fényFlajsman Róbert
- hangMatlári Miklós
- súgóVrestyák Erzsébet.
- ügyelőKotroba Júlia
Kosztolányi Dezső 120 évvel ezelőtt,
1885 . 03. 29-én született, és 70 évvel ezelőtt, 1936. 11. 03-án halt meg.
Az előadás e két évforduló jegyében született.
Nem az alkotó írja a művet, hanem a mű alkotja meg az írót.
- Hernyák György – Babits után szabadon
Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta nagyapámat láttam holtan, kilenc éves koromban, azt az embert, akit talán a legjobban szerettem akkor.
Költő, művész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és halott között van, a halál hallgatása, megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni. Ha nem lenne halál, művészet se lenne.
- Kosztolányi Dezső
Az előadás szövege a következő írások felhasználásával született meg:
Egy őrülthöz, Elégia, Őszi koncert, Beszélő boldogság, A jelenés, Síppal, dobbal, nádi hegedűvel, A komédiás dala, Fehér lányok, Félsz tőlem?, Egy lány emléke, Marcus Aurelius, Esti Kornél éneke, Feleségemnek, Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska, Nem félek a haláltól, Mérgek litániája, Száz sor a testi szenvedésről..., Víziók, Már megtanultam, Röpima, Utókor, Hajnali részegség, Méz (versek); Pacsirta, Édes Anna, Nero, a véres költő (regények); Esti Kornél első fejezete, Vendég, Az élet divatja (novellák); Lótoszevők (dráma) valamint Kosztolányi Babitscsal, Csáth Gézával, édesapjával és feleségével folytatott levelezése; Felesége, Harmos Ilona, Rónay László, Dér Zoltán és Levendel Júlia Kosztolányiról írott művei. Kosztolányi Dezső 1933 és 1934 közötti naplófeljegyzései.
A dramaturg naplójából:
A Futó por az irodalmi est és a színházi előadás között lebegő, sajátságos műfajú haláltánc, amely különös, szürreális hangulatával idézi meg Kosztolányi Dezsőt.
Az előadás: amit ő írt és amit róla írtak. Furcsa ellentmondások. Poros kisvárosba született nagyvilági, arisztokratikus író. „A szeretet kéjence és kurafija” de szerető férj és családapa. Hipochondria és rák. Halálfélelem és a halálvágy. És ismét csak a halál. Lenyűgözö a nyílt arcátlan őszintesége, amivel Kosztolányi leírja azt, amivel gondolatban talán már minden ember eljátszadozott, ám lesütött szemmel tagadja, mintha a halál erkölcstelen volna... Valami hihetetlen méltósággal vágja pofon és provokálja a végzetet, ami később hatványozottan üt vissza. De
szabadkai – és ez már szinte természetes.
2005. 10. 25. Soltis Lajos Stúdióban – 2005. október 13-án, Zentán