Kosztolányi Dezső fordításának felhasználásával

Vajon az idő megy el mellettünk, vagy mi rohanunk el az idő mellett? A múlt, a jelen és a jövő hálójában vergődünk. Mi vezet ahhoz, hogy az idő csapdájába kerülünk? Ahelyett, hogy szembenéznénk a valósággal és önmagunkkal, könnyebb a múlt szépségét, harmóniáját, biztonságát visszasírni, vagy a jövőbe menekülni, és ott látni a boldogságunk illúzióját. Az előadás az egyedüllétről, a megszenvedett magányról, az idő múlásának könyörtelenségéről beszél, de egy eleven, sok humorral és zenével átitatott világban – amelyből lüktet az élet lehetősége.