Itt nem teheti mindenki azt, amire kedve szottyan. Itt nem zenélünk, hanem.

***

Ami nem magától értetődően tiltott, hogy nem lehet, az következésképp lehet.

***

Nem, uram, ne higgye, hogy minden érdek nélkül történhet bármi is.

Ezért kérdem én, hogy mivégre?

***

Véleményem szerint, ami sok az nem jó, akkor se, ha nem rossz.

***

Én csak azt szeretném, hogy lépjünk már valamerre. Mozduljunk meg!

Egy kis tó víztükrén különös jelenséget fedeztek fel. A természet furcsa játéka folytán ebben az élettérben meghonosodott az ember, latinul Homo.

A világon e fajnak számos fajtája él különböző tulajdonságokkal és fizikai adottságokkal felruházva.

Nem olyan gyakori, de a tó legszebb ékessége a Homo Sapiens, vagyis a gondolkodó ember. A Homo Sapienst a közösen végzett munka, a tagolt beszéd és a gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Szimbiózisban él az elemekkel, és reagál a környezeti hatásokra.

Típusuk alapján öt különböző fajtára oszthatjuk őket. Vagy nem. Megjelenésük változó. Viselkedésük igen különös. Egymásra való hatásuk nem csupán a véletlenek furcsa összjátéka. Mély kapcsolatban állnak az ismeretlennel.

Életterük, a tavirózsás tó titkát még nem sikerült megfejteni.

- Gyarmati Kata

Amikor az anyagot kerestem a következő dolog foglalkoztatott: a világon semmi sincs előzmény és következmény nélkül. És ebben a kis életünkben létezik vertikális és horizontális függés. Vagyis mi függünk másoktól, ugyanúgy, ahogyan ők is tőlünk. És ez nem fatalizmus. Van egy hely, egy légköbméter, amit ki kell töltened, hogy jól működjön az Egész. Akár többet, akár kevesebbet töltesz, nem jó. És a kitöltésre rá is megy az egész élet. Erre a szerencsésebbek hamar rájönnek.

- részlet a rendezővel készült interjúból

Számomra a dolgok egyszerűek, mert én sosem voltam rendező vagy színész. Ezért felkérem a rendezőt, vállaljon teljes szabadságot a szövegeimet illetően. Egyébként, én mindig írónak tartottam magam, sokkal inkább, mint dramaturgnak. Sok verset írtam, három regényt (ezekből kettő kiadva, egy pedig húsz év óta befejezetlen), rövid prózát és természetesen színdarabot is. De a színház, amit írtam, számomra sokkal inkább egy irodalmi műfajhoz való rendkívüli csatlakozást jelentett. Ne feledjük, hogy a színház, mielőtt előadássá válna, irodalom. Ez a párbeszédes műfaj mindig is nagyon megfelelt nekem, nagyon jól összefért a természetemmel. A színház volt az, ahol titokzatos és nehezen megmagyarázható módon sikert arattam. Azt hiszem, elsősorban a műfaj egyszerűsége fogott meg. A csattanós válaszokon túl, mindig felépül egy meseszerű világ (a szereplők pszichológiája, a cselekmény helye, a keret stb.). Ez a „sugalmazott" világ beletartozik a színházi írás aktusába.

- Részlet Patkó Éva Matei Vişniec-kel készült beszélgetéséből