Aranyhoz és Petőfihez álltalában a verseiken keresztül közelítenek, az alkotók azonban nem ezt az utat választották. A drámaírónő több ezer oldalt olvasott el a levelezésekből, korabeli visszaemlékezésekből, jegyzőkönyvekből. Ezekből állította össze a dialógusokat, jeleneteket. Vagy is, ami a színpadon megelevenedik nem fikció, igaz történet. A dokumentarista dráma bepillantást enged a két költő barát minden napi életébe, nehézségeikbe, örömeikbe. Petőfi a korszakhoz való viszonyát társaihoz való kapcsolódásán mutatja be: így bukkan fel egy-egy jelenet erejéig többek között Vörösmarty, Jókai, Mészáros Lázár hadügyminiszter. A darabot játszó két színész emberi oldaláról mutatja be a magyar irodalom legendás barátságát, így érezheti az előadás alatt végig a közönség azt, hogy mint ha a mából szólalna meg Petőfi és Arany. A jelenből, hiszen bennünk élnek. Ezért örök életűek.

A 2018-as bemutatót követően Délvidék harminc településére jutott el az előadás. Azóta pedig szerte a Kárpát-medencében, közel 80 településen láthatta a közönség: például Budapesten, Szegeden, Zágrábban és a Duna Televízió meghívására Torockóra is. Magyarország csíkszeredai fő konzulátusának meghívására erdélyi településekre látogatott az előadás, de bemutatták a darabot Kárpátalján is. Magyarországon olyan helyszíneken is játszották, amelyek ezerrel szállal kapcsolódnak Petőfihez: Kunszentmiklós, Dunavecse, Szalkszentmárton (a Petrovics-család egykori mészárszékének ivójában), Szabadszállás (a városházának azon termében, ahol Petőfi választási kudarca történt). 2019-ben a kanadai magyar közösségek meghívására, Kanada nyolc városában volt látható a színpadi játék. az előadók célja, hogy a Petőfi Bicentenárium alkalmával Bács-Kiskun megye és a Kápát-medence minél több településére eljuthasson a „Szabadságharc”.

„Tapintható, emberközeli, dráma, színház

Május 31-én, csütörtökön a VM4Köz.Klub nagyszámú közönsége egy óra erejéig betekintést nyerhetett a dualizmus időszakát megelőző évekbe, mi több egy színvonalas előadás közepette azonosulhattak Arany és Petőfi forradalmat megelőző, élménydús mindennapjaival.

Jóbarátok, írók, mindketten hazát szerető családos emberek, ám mégis milyen különbözőek! Petőfi a heves vérmérsékletű, bátor lelkű, olykor meggondolatlanul szónokló hazafi és persze Arany, a nyugodt, megfontolt, ám visszahúzódó töredékíró... és megannyi immár feledésbe merült esemény, diskurzus és információ... nem is gondoltuk volna! De Kálló Béla és Tóth Péter Lóránt varázslatában a 19. századi magyar mindennapok, a nagyjaink karakterei és mindennapi csatái emberközelivé, már-már tapinthatóvá váltak a klubhelyiségben.

Az éjszaka közeledett, a világ lecsendesedett – mondaná Petőfi az előadást követően csendesen, azonban a VM4Köz.Klub udvarát az emberek jókedvű pusmogása, olykor hangos kacaja töltötte be. Talán 10 óra után vetettek véget a zenének, s hazamentek a VM4K-s vendégek. Köszönjük!” Lovas Ildikó, József Attila-díjas író, kritikus, műfordító