Szegedi művészek vendégjátéka Szabadkán a Népszínházban
Tíz év után most, április 4-én, a Szegedi Nemzeti Színház művészeiből alakult Hetek Csoportja előadásában megtekinthetik Mrožek: Nyílt tengeren című előadását.
Közönségünk utoljára 1998-ban láthatott szegedi művészeket a színpunkon. Tíz év után most, április 4-én, a Szegedi Nemzeti Színház művészeiből alakult Hetek Csoportja előadásában megtekinthetik Mrožek: Nyílt tengeren című előadását.
Mi történik, ha három ember hajótörést szenved, majd egy tutajon (dereglyén vagy bármi máson) hánykódik a nyílt tengeren? Mi történik akkor, ha elfogy az élelem, és az egyetlen megoldás az életbemaradásra a három ember valamelyikének a feláldozása? Hogyan dől el, hogy ki legyen az áldozat? Hogyan lehet áldozattá avatni valakit pusztán a beszéd, a retorikai fogások segítségével, a logika és ésszerűség eltörlésével, a szavak erejével?
Mrozek-előadás jó volt. Nem volt benne semmi extra, forradalmi, élharcos újdonság, sem képi trükk, sem nyelvi újítás, sem fényesen csillogó díszletek, sem lenyűgöző terek, semmi meglepő és váratlan technikai bravúr. Nem akartak elkápráztatni, illúzióba ringatni, nem akartak minden áron valami nagyon fontos dolgot megmagyarázni, nevelve, (ki)oktatva, belemagyarázva. Nem akartak bratyizni és összekacsintani, jól ismert és otthonos sémákat felkínálni, és mégis, mindezek ellenére az előadás jó volt. Másként mondva: talán épp mindezen dolgok hiánya miatt volt jó.
Az előadás működött, és élő volt. Működött, mint egy jól megépített gép vagy szerkezet, és élt, mint egy fa, amelynek minden egyes ága, levele, virága, de még a levelén araszoló hernyó is a helyén van. Ott, ahol lennie kell ahhoz, hogy a fa fa legyen.
-Demcsák Katalin
P. S. A darabot a három színész 1998-ban vitte színre. Több mint fél éven keresztül, szinte minden este előadások és próbák után, éjjel egyig-kettőig próbálták saját darabjukat a régi Színész Klub egyik pincehelyiségében. A próbák során nem kértek segítséget, nem volt \"külső szem\", aki irányította volna munkájukat, és nem tartottak igényt anyagi támogatásra sem. Az előadást a társulatnak készítették, és a \"belső\" bemutató után 1998 őszén néhányszor játszották az előadást a közönségnek is. A 2005-ös Szegedi Tavaszi Fesztiválra felújított darabot novembertől a megújult Kisszínházban láthatják a nézők.
Alkotók, szereplők:
Harsányi Attila, Gömöri Krisztián, Borovits Tamás, Horváth Gábor
Mi történik, ha három ember hajótörést szenved, majd egy tutajon (dereglyén vagy bármi máson) hánykódik a nyílt tengeren? Mi történik akkor, ha elfogy az élelem, és az egyetlen megoldás az életbemaradásra a három ember valamelyikének a feláldozása? Hogyan dől el, hogy ki legyen az áldozat? Hogyan lehet áldozattá avatni valakit pusztán a beszéd, a retorikai fogások segítségével, a logika és ésszerűség eltörlésével, a szavak erejével?
Mrozek-előadás jó volt. Nem volt benne semmi extra, forradalmi, élharcos újdonság, sem képi trükk, sem nyelvi újítás, sem fényesen csillogó díszletek, sem lenyűgöző terek, semmi meglepő és váratlan technikai bravúr. Nem akartak elkápráztatni, illúzióba ringatni, nem akartak minden áron valami nagyon fontos dolgot megmagyarázni, nevelve, (ki)oktatva, belemagyarázva. Nem akartak bratyizni és összekacsintani, jól ismert és otthonos sémákat felkínálni, és mégis, mindezek ellenére az előadás jó volt. Másként mondva: talán épp mindezen dolgok hiánya miatt volt jó.
Az előadás működött, és élő volt. Működött, mint egy jól megépített gép vagy szerkezet, és élt, mint egy fa, amelynek minden egyes ága, levele, virága, de még a levelén araszoló hernyó is a helyén van. Ott, ahol lennie kell ahhoz, hogy a fa fa legyen.
-Demcsák Katalin
P. S. A darabot a három színész 1998-ban vitte színre. Több mint fél éven keresztül, szinte minden este előadások és próbák után, éjjel egyig-kettőig próbálták saját darabjukat a régi Színész Klub egyik pincehelyiségében. A próbák során nem kértek segítséget, nem volt \"külső szem\", aki irányította volna munkájukat, és nem tartottak igényt anyagi támogatásra sem. Az előadást a társulatnak készítették, és a \"belső\" bemutató után 1998 őszén néhányszor játszották az előadást a közönségnek is. A 2005-ös Szegedi Tavaszi Fesztiválra felújított darabot novembertől a megújult Kisszínházban láthatják a nézők.
Alkotók, szereplők:
Harsányi Attila, Gömöri Krisztián, Borovits Tamás, Horváth Gábor
