Színházak
Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
- 1969/1970
- 1968/1969
- 1967/1968
- 1966/1967
- 1965/1966
- 1964/1965
- 1963/1964
- 1962/1963
- 1961/1962
- 1960/1961
- 1959/1960
- 1958/1959
- 1957/1958
- 1956/1957
- 1955/1956
- 1954/1955
- 1953/1954
Jordi GalceránA Grönholm-módszer
- FerranKolcsár József
- EnricKiss László
- MercéMárdirosz Ágnes
- CarlosLung László Zsolt
- rendezőBarabás Árpád
- díszlettervezőSzűcs-Olcsváry Gellért
- dramaturgDeák Katalin
- fordítóBakucz Dóra
- ügyelőVeress Emőke
Felelünk, dolgozatot írunk az iskolában, az egyetemen. Vizsgázunk a jogosítványunkért, a diplomáinkért, az állásunkért, az előléptetésünkért. Tördeljük a kezünk, elpirulunk, szorongunk, lenyeljük a vizsgáztatók cinikus megjegyzéseit. Eleget teszünk a kéréseknek, megoldjuk a feladatokat, próbálunk a lehető legjobban teljesíteni. Ezek után, reméljük, minket választanak, átengednek, kitüntetnek. Ha sikerrel járunk, örülünk, és elhisszük, hogy mégis volt értelme a megaláztatásoknak. Talán védekezhettünk volna, otthagyhattuk volna az egészet, de úgy döntöttünk, maradunk, levizsgázunk mindenáron; és ha kell, meg is győzzünk magunk arról, hogy ez volt a jó választás. A vizsgáztatóbizottság ránk mosolyog, megdicsér, gratulál. Arról azonban, hogy valójában mit gondolhatnak rólunk, miért döntöttek mellettünk, fogalmunk sincs.
„A Grönholm-módszer ötletének alapja megtörtént esemény. Néhány éve egy madridi kukában megtalálták egy szupermarket-lánc személyzeti osztályán dolgozó alkalmazott feljegyzéseit azokról a nőkről, akik pénztárosi állásra jelentkeztek. A feljegyzésekben hemzsegtek a hím-soviniszta, idegengyűlölő, durva jellemzések (kövér; bögyös; dagadt; külföldi; sötétbőrű; azt sem tudja, hogyan kell kezet fogni; sípoló hangú, tiszta idióta stb.). Ez az alkalmazott, annak tudatában, hogy rá osztották a kiválasztás szent misszióját, felhatalmazva érezte magát, hogy ilyen önkényesen nyilatkozzon olyan emberekről, akiket egyáltalán nem ismert. Elképzeltem ezeket a szerencsétlen nőket, ahogy igyekeznek jó benyomást kelteni a cég előtt, és próbálnak a vélt elvárásoknak megfelelően viselkedni, készen akár kisebb megaláztatásokra is, csak hogy megszerezzék a munkát, amire szükségük van.”
Jordi Galcerán
2018. 10. 02.
Az előadás hossza: 80 perc szünet nélkül