Mi kell ahhoz, hogy a harmincnégy éves szokást, a jól bevált, megbízható, egyetlen menedéket jelentő mindennapos rutint felrúgjuk?

Mikor leszünk annyira öregek, hogy elmondhatjuk magunkról: minket már semmi sem lep meg. Még a szerelem se.

Mi kell a gyilkossághoz? Féltékenység? Düh? Titok? És egyáltalán: meddig titok a titok?

Ki a tettes? Aki elkövet, vagy aki hagyja, hogy elkövessék mások?

Vannak nagy kérdések a hétköznapokban? Vagy csak zseninek álcázott őrültek, akik mindenfélét összehordanak, csak hogy eltöltsék végre az időt.

Miről kell meggyőződnünk? Meg kell győződnünk egyáltalán? Lehetünk-e bizonyosak bármiben is?

Hét ember a színen, mindenki szeret, mindenki hisz, mindenki csordultig tele jó szándékkal. És akkor mégis: miért olyan nehéz együtt lenni?

Ki az ember? Mi az ember?

 

Vagy nincs semmi más, csak színház?