J. D. Salinger 1951-ben megjelent Zabhegyező című regénye egy magányos, érzékeny lelkű de szókimondó kamaszról szól, aki a karácsonyi szünet alatt az iskola elől New York-ba menekül, hogy elveszítse a szüzességét és megtalálja önmagát. Holden Caulfield – akinek alakja igen nagy hatást gyakorolt az 1950–60-as évek beat nemzedékére – gyűlöli a nagyképűséget, teljes szívéből a sallangmentes őszinteségre törekszik, és minden vágya, hogy diáktársai és tanárai világának egyformán hazug és kispolgári kötöttségei közül kiszabaduljon.

Kolcsár József színművész előadásában a regénybe foglalt történet már a távoli múlt, azonban a főhős Caulfield, New York-i kalandjai óta mit sem változott. Húgát, Phoebe-t, és Jane Gallaghert még mindig őszintén szereti, de azóta sem tudott megbékélni a világgal. Továbbra is a zabhegyezés bizonyul számára az egyedüli járható útnak, csakhogy 30 éves korban már egyre veszélyesebbé válik ez a különös „hivatás”.

Kolcsár József mondja az előadásról: „A szerző azt írja, hogy a serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar. Ezt az életérzést próbálom meg átadni a nézőknek, ami azért nehéz feladat, mert nem lehet pontosan megfogalmazni, hogy miről is van szó. Azt hiszem, ez az érzés általában fiatal korban szokta hatalmába keríteni az embereket, és nagyon inspiráló lehet, de egy időn túl sokszor károssá válik.”