Miért választunk középkori témát egy mai előadáshoz? Mert az örök és minden korok embereit érdeklő kérdések itt koncentrálódnak, és így vagy úgy válaszokat is találunk a kérdésekre.

Szerelem

A középkorban a szerelem mindkét regisztere működik – ma a „romantikus” sorozatok csak a testtelen szerelmet hirdetik, ám a korunkban ájtatosnak hitt középkorban a szerzők az égi szerelem mellett azonos súllyal foglalkoztak a szerelem nemiségtől áthatott, vaskos oldalával – az égi szerelem verseit megíró szerzők megírták trágár műveiket is. Harmonikusabb mentális viszonyokat tükröz, ha nem hallgatjuk el a jelenség másik oldalát.

Túlvilág

 Minden ember hívő, még ma is, akár bevallja, akár nem – az ateizmus is hit. Viszont a középkorban még senki nem szégyellte a hitét (ellenkezőleg, az volt életveszélyes, ha mást hirdetett). Korunk kultúrájában a halál szégyen, kínos, kerülendő téma. A középkor embere számára természetes volt a halálra gondolni akkor is, amikor a legjobban futott a szekér, így elkerülhette a hazugságot, elsősorban azt, hogy önmagának hazudjon, szembesült a múlandósággal, önnön testének jelentéktelenségével. Így könnyebb feladni önhittségünket, könnyebb másokon segíteni, belső békében élni.

Szerelem és túlvilág. Ez a két dolog máig mindenkit érdekel; hát mutassuk meg, hogy régen hogy gondolták, hogy éreztek, mutassunk olyan történeteket, amelyben életöröm és vaskos erotika felesel féltékenységgel és képmutatással, önfeláldozás és tisztaság ölelkezik elvakultsággal és bosszúval, ahol bátorság néz szembe indulattal és intrikával, mutassuk meg, ami még most is itt van a lelkünkben, csak jelenlegi civilizációnk igyekszik elfedni saját magunk elől is. Ha látjuk, akkor tudjuk uralni.