Színházak
Szeged Nemzeti Színház Kisszínház
- 2021/2022
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2006/2007
- 2005/2006
- 1988/1989
- 1981/1982
- 1980/1981
Molnár FerencLiliom - Egy csirkefogó élete és halála
Külvárosi legenda hét képben
- LiliomPindroch Csaba
- JuliGidró Katalin
- MariErdélyi Timea
- FicsurHorváth Illés
- HugóSavanyu Gergely
- LinzmannBorovics Tamás
- MuskátnéBalogh Erika
- LujzaVass Viktória
- HollundernéFekete Gizi
- A Hollunder fiúLazók Mátyás
- OrvosGalkó Bence
- Dr. ReichGalkó Bence
- BerkovicsJakab Tamás
- FogalmazóJakab Tamás
- KádárSomló Gábor
- Az esztergályosSomló Gábor
Mindenféle rendőrök földön és mennyben:
Barnák László Gömöri Krisztián Poroszlay Kristóf Szívós László
Súgó. Mészáros Ági
Ügyelő: Bacsa Erika
Barnák László Gömöri Krisztián Poroszlay Kristóf Szívós László
Súgó. Mészáros Ági
Ügyelő: Bacsa Erika
- rendezőKeresztes Attila
- díszlettervezőMira János
- jelmeztervezőBianca Imelda Jeremias
- rendezőasszisztensSzabó Orsolya
„Változhat-e az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen?” Molnár Ferenc főhőse, Liliom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük az ő személyén, és történetén keresztül. A válaszokat azóta is keressük.
A mű a 20-30-as évek, a városi kabaré atmoszféráját idézi. Bohócos vásári komédia, ám tragédia is egyben, burleszk is, kiszolgáltatottság, mégis diadal: maga az élet.
“A Liliom már irodalomtörténet. A Liliom jelzőkő a magyar drámaírás útján, még a legszárazabb és a legszigorúbb akadémiai szemüvegen át is, sőt, ami ennél is harapósabb fórum: a legborzasabb ifjú titán irodalmi kávéházi asztal ítélete szerint is.
Ennek a Liliomnak a levegője, ez a szemérmességet röstellő és fojtogató, pökhendien érzelmes és érzékenyszívű levegő, azé a kamasz nagyvárosé, aki már a saját lábán akar járni és a saját hangját hallani, és az ifjúság merszével ítéli meg a dolgokat.” (Tersánszky Józsi Jenő)
A mű a 20-30-as évek, a városi kabaré atmoszféráját idézi. Bohócos vásári komédia, ám tragédia is egyben, burleszk is, kiszolgáltatottság, mégis diadal: maga az élet.
“A Liliom már irodalomtörténet. A Liliom jelzőkő a magyar drámaírás útján, még a legszárazabb és a legszigorúbb akadémiai szemüvegen át is, sőt, ami ennél is harapósabb fórum: a legborzasabb ifjú titán irodalmi kávéházi asztal ítélete szerint is.
Ennek a Liliomnak a levegője, ez a szemérmességet röstellő és fojtogató, pökhendien érzelmes és érzékenyszívű levegő, azé a kamasz nagyvárosé, aki már a saját lábán akar járni és a saját hangját hallani, és az ifjúság merszével ítéli meg a dolgokat.” (Tersánszky Józsi Jenő)
2010. 04. 16.