Varázslatos párizsi forgatag fogadja a nézőt A Notre Dame-i toronyőr előadásain, a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Victor Hugo regényéből Oscar-díjas csapat, Alan Menken és Stephen Schwartz írt nagysikerű musicalt, mely a világ számos országa után végre hazánkba is megérkezett a Dóm téri fesztivál és a Budapesti Operettszínház koprodukciójaként.  

Az eredeti darab alapjául a Disney-rajzfilm szolgált, melynek dalait szintén jelölték a hollywood-i aranyszoborra. A musical a mesénél komolyabban szól nagyon fontos felvetésekről. A történet szerint a csúf, púpos, ám csupaszív Quasimodo csak arra vágyik, hogy a Notre Dame tornyaiból a párizsi emberek színes forgatagába kerülhessen, legalább egy napra. Megszökik fogvatartójától, az esperes Frollótól, de a tömegbe leérve végül mindenki kegyetlenül bánik vele. Kivéve a gyönyörű cigánylányt, Esmeraldát, akibe Quasimodo, Frollo és Phoebus is beleszeret. A bonyodalmakból csak a hős púpos képes megtalálni a kiutat. 

Stephen Schwartz, dalszövegíró:

Nagyon fontos dolgokkal foglalkozik a darab. Elsősorban azzal, hogy a társadalom hogyan viszonyul a kívülállókhoz, azokhoz, akik mások. Azokhoz a dolgokhoz, amik megijesztenek minket, azokhoz az emberekhez, akiket nem ismerünk, ezért félünk tőlük és kelletlenül gondolkodunk róluk. Ez egy nagyon is releváns téma manapság, annak tükérben, hogy milyen problémákkal küzdünk jelenleg a világban. Anélkül, hogy túlságosan aktualizálnánk, Victor Hugo karakterei és története nagyon is könnyen szól a ma közönségéhez. A Notre Dame-i toronyőr mindig is a kedvenc munkám volt, de amikor rajzfilmet kellett belőle csinálni, az természetesen azzal járt, hogy mesésebben kellett elmondani a történetet annál, mint ahogyan én szerettem volna. Színpadi verzióban jobban át lehet adni azt az eredeti hangvételt, ahogyan Victor Hugo megírta a regényt és azokat a felnőtteknek szóló témákat is, amiről a könyv szól. 

Kerényi Miklós Gábor, KERO, rendező:

Az előadásunk mottója, alcíme: Ima az emberért. Az a kérdés ebben a gyönyörű történetben, hogy kiért szól a harang. Az egyenlőkért, a kiszolgáltatottakért, a szerelmesekért? Mindezt nagyon izgalmasan járja körül a darab: gyönyörű szerelmek, súlyos tragédiák és nagyon komoly társadalmi feszültségek elevenednek meg a színpadon. Mindannyiunkat érdekli az a kérdések, hogy ki dönti el, kiből lesz ember vagy szörny, vagyis hogy az előítéleteink hogyan hatnak arra, miként nézünk a másik emberre. Quasimodo torz külseje mögött például nagyon is értékes tulajdonságok rejlenek. Esmeralda egy szegény cigánylány, azonban rendkívül értelmes és energikus, remekül látja a világot. Az egész darab arról szól, hogy mennyire muszáj szeretni és tisztelni a másik embert. Ezen kívül izgalmasan szól a darab arról is, hogy őrült szerelmi vágyaink, hova tudnak elsodorni minket a világban.

Veréb Tamás, Quasimodo:

Számomra az egyik legnehezebb feladat eddigi pályám során Quasimodo szerepe. Összetett karaktert kell megformálnom, hiszen a mozgása és a beszéde is olyan, ami a sajátomtól teljesen eltér. Sokszor arról beszélünk, hogy milyen testi adottságokkal bír Quasimodo, holott ezek elenyésző dolgok ahhoz képest, amiket a lelkével kell mutasson az ember ebben a darabban. Néha még az én szemembe is könny szökik egy-egy szituáció során. Ő egy igazi hős karakter, sőt: ő a legnagyobb hőse ennek a történetnek. Olyan szintű empátiával és nyitottsággal rendelkezik, hogy mindenkinek érdemes példát vennie róla. Nehézség még, hogy hitelesen kell bemutatni egy embert, aki magányosan nő fel egy toronyban, és egyszercsak azt érzi, hogy meg kell ismernie a világot, és a világnak is meg kell ismernie őt.

Gubik Petra, Esmeralda:

A történet lenyűgöző, Alan Menken zenéje pedig egyedülálló, úgyhogy ha mindezt sikerül úgy megidéznünk, ahogy a Tanár Úr elképzelte, akkor valóban lúdbőrzős előadást láthatnak a nézők. Azt gondolom, a darabon belül, Esmeraldaként az a feladatom, hogy segítsek a nézővel elfogadtatni azt is, aki egy kicsit más. Esmeralda vadsága és őszintesége szép párosítás Quasimodo figurájával, nagyon szép nagyítót tart az ő alakja fölé. Szeretem az izgalmas karaktereket, és ebben is azt keresem majd, hogy azon túl, hogy  megmutatom: gyönyörű és impulzív, hol bukkanhat elő belőle a tisztaság, józanság, őszinteség.

Szabó P. Szilveszter, Frollo:

Frollo számára nagy küzdelem, hogy feladja-e a hitét, és hallgasson-e inkább az ösztöneire. Elvakult, és áltatja magát is azzal, hogy látszólag a hit az indoka minden tettére, de kiderül, ősi emberi tulajdonság, ami megmérgezte. Ráadásul meg akarja tudni: Esmeralda vajon mivel tud többet nála, hogy egy torzszülött lelkébe is belelát.

Kocsis Dénes, Phoebus:

Phoebus egy tökéletes katona, aki a szenvedélynek köszönhetően még Esmeraldával is csatába kerül. A végén aztán győz a szerelem, és ebből a vereségből már nem képes felállni a kapitány.