Vörösmarty a 16. századi Árgírus királyfi széphistóriájából megalkotta a magyar romantikus drámairodalom legnagyobb művét. Színpadra szánt művei közül a Csongor és Tünde a kevés remekművel dicsekvő magyar drámairodalom egyik legremekebb főműve, és a legszebb és legzeneibb hangzású magyar mesejáték Kezdjük tehát az elején.

– Csongor: „Minden országot bejártam, Minden messze tartományt, S aki álmaimban él, A dicsőt, az égi szépet Semmi földön nem találtam. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél.”