Fösvénynek lenni annyi, mint magányosnak lenni. Fontosabb a saját érdek, mint a „közösségi”, még akkor is ha a közösség kifejezés alatt, jelen esetben a családot értjük. Egy méltán „Fösvény-nek” kikiáltott ember meghasonulása és története, olyan körülmények között, ahol a pénz fontos, de nem a legfontosabb, hiszen a szerelem nem ismer akadályokat, és eszközöket.



Gyermeki engedetlenség-e az, ami az egyén boldogulásának eszköze a szerelem útján, és a szerelem feljogosíthat-e a gyermeki engedetlenségre? Generációs vita, amelyben a régi és új erkölcsök vívnak meg egymással.

Nem egy „farmeres” történet, mivel fontos az egymás iránti formális viszonyulás, ezért képi világa inkább a korhűség fele mutat, amely egy már-már puritán környezettel társulva a problémára fókuszál, egy olyan nyelvezettel, amely betartja ugyan a szerepek közötti viszonyrendszert, mégis maibb, érthetőbb, mondhatóbb. A szereplők szövegei az ésszerűség és érthetőség határáig húzódnak, így nagyobb sújt kap a színészi játék.



Összességét tekintve egy 2 órás vígjáték, amelynek végén idézőjelbe kerül a fösvénység, ezáltal hangsúlyt kap és így a néző számára személyessé válik.