Bábelőadás az elmagányosodásról, az elhagyatottságról, az újra felfedezésről, vagy arról, hogy van-e lelkük a tárgyaknak? Lélek, amit manók jelenítenek meg az előadásban. Ezen kérdéseket veti fel az előadás, és teszi mindezt a cipők szemszögéből, egész pontosan egy sportcipő sorsán keresztül.

Egy bármilyen cipősszekrény, egy bármilyen lakásban, jelen esetünkben Andoréknál, nemcsak mint bútor szerepel, hanem otthon is a cipőknek, lábbeliknek. Ezek a lábbelik az elmúlás veszélye alatt „tengetik életüket”, mesélik el sorsukat úgy, hogy vágyaikban a minél jobban elhasználtságról, vagyis a tartalmas életről beszélnek. Andorék cipősszekrényében az élet feldúltan zajlik - nyilván sok nyelvi humor, zene és dal segítségével - mígnem észreveszik, hogy hiányzik közülük valaki. Ebben a kontextusban derül ki a sárga sportcipőről, hogy alig használtan is lehet valami eldobott, mellőzött, és bár jó reménnyel kecsegtette az élet, egy használaton kívüli tárgy lett. A többi cipő összefog, hogy értelmet adjon a sárga sportcipő létének, ami végül sikerül.

Ezzel a bábelőadással (esetünkben a bábok cipőkből készülnének) a gyerekek, a nézők figyelmét szeretnénk felkelteni az elhagyott dolgaik újrafelfedezésére, illetve a fölösleges, értelmetlen, halmozó vásárlói szándék racionalizálására.