„Andersen mesefigurái vonulnak fel a színpadon, miközben ő (Szabó Eduárd) a megélhetésért küzd, ebben pedig Gerda (László Kata) is segítségére van. Csakhogy a mesét áthelyezték ügyesen napjainkba, innentől fogva aztán teleszájjal nevettünk. Andersen nem az a lírai figura, mint gondolnánk, Gerda is jobbára hasonul hozzá (megérti ő is szegényke, hogy nagyanyó sem férhetett bele a költségvetésbe), Lina meg (Szász Kriszta) egyenesen kivetkőzik magából, azaz nem ódzkodik megmutatni a harisnyakötőjét. Amúgy is színésznőnek készül a darabban, fel akar nőni Fincziékhez – ezt maga is megfogalmazza. Aztán hogy miként kerül a fikusz a padlóra, igencsak helytálló kérdés. Kérdezzék Linát! (…) Pompás mes(és)efigurák jelennek meg még a színpadon, nagy szerepük van egyértelműen, tehát az ólomkatona (Posta Ervin), a táncosnő (Fincziski Andrea), Zsófi (Szalma Hajnalka), Ole, a törpe (Ráduly Csaba) összejátszanak Gerdával, közben meg láthatóan együtt kacarásznak a meseolvasáskor.”

Barabás Blanka – Udvarhelyi Híradó, 2005. November 14.