Anton Pavlovics Csehov a lélektani realizmus egyik legkiválóbb alkotójaként robban be a színpadokra. A leheletfinom lélekrajzok nagy mestere ő.A mély lélektani realizmus alappillére. Fájdalmas őszi hangulatok, az eleve vesztésre ítélt elvágyódások küzdelme, a zátonyra futott életek, és az ezeket megélők, az emberi gyengeségek, és gyarlóságok, a kisiklott pályák nagy festője, az orosz drámairodalom egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb alakja. Ha bárhol utánaolvasunk általában ezeket írják róla. Azonban létezik egy másik oldala is Csehovnak, amiről kevésszer tesz említést az irodalom, vagy az ezzel foglalkozók hada. Alkototott egy sokkal "elvetemültebb", ha úgy tetszik Csehov is: az anekdoták világát megidéző, a néhol igen kaján humorral megfűszerezett, abszurdba hajló helyzeteket boncolgató, olykor groteszk módon kegyetlen novellák szerzője.

A "De mi lett a nővel?" című férfimese szám szerint nyolc elbeszélés és az általuk elmesélt helyzetekre, történetekre épül. Csehov novelláit Kiss Csaba hihetetlen ügyességgel férceli egy összefüggő történetté, melynek különös dramaturgiai folyama felkavaróan buja, szenvedélyesen groteszk, de ugyanakkor félelmetesen emberi, hiteles és igaz.

Három férfi, három színész, három utazó. A széparcú, szerelmes szerepekhez szokott, hiu, szinte nőiesen szép férfi; a táncos kominkus, a mindig vidám, és folyton viccelődő bohóc; és az akrobata, a hihetetlen testi adottságokkal redelkező, már már cirkuszba illő harmadik. És egy utazás, látszólag soha véget nem érő utazás. Aminek egyszer csak vége szakad, de ők hárman, az utazók már nem akarják ezt a véget, azonban a döntés nem az övéké.

Egyikük, útközben pletykszerű mesélésbe kezd, a bankár unokahugáról Irina Bikulináról. Szerelmesen és csalódottan rendre megjelennek a mesélt történetek és a bennük szereplők. Irina Bikulina bujaságáról, szinte ember fölötti lényéről a férfiak vágyának a tárgyáról, a nőről hármuk élményei és mások által elmondott történetek, huncut kis mesék révén egy néhol kegyetlen szembesülésekbe, gyilkolásba torkolló fikció születik. Vagy valóság az egész? Vagy csak ők maguk teszik igazzá a nőt? A néhol vidám, mosolyogtató, máskor meg szívszorító, de olykor elgondolkodtató játék végén vajon fény derül a titokra? Megtudjuk, hogy mi lett a nővel? Vagy kiderűl, hogy mi lett hármukkal?

Tóth Árpád, rendező