Egy lány.
Csupa várakozás, csupa keserűség, csupa bosszúvágy, csupa magány.
Két vándor.
Keresnek valakit. Rátalálnak. Akarnak valamit.
Egy királynő.
Nevezzük Klütaimnesztrának. Ízig-vérig nő. Volt.
Egy földműves.
Egyszerű élete hirtelen megváltozik.
Egy öreg.
Aki vak, de mégsem.
Kar
Az ott-levők.
Karvezető
Olyan, mint a szomszédasszonyunk.
Istenek
Néha ők is tévednek.

Egyetlen kifeszített pillanat. Beteljesülés. Mi marad utána?

A folyamatos válasz a görög tragédiára nem egyszerűen minden generáció, minden olvasó vagy minden korok különböző olvasóinak konklúziója valamely mozdíthatatlan igazságra, amely zárványként biztosítja a görög tragédia tündöklését, hanem az, hogy szembesülünk a gondokkal, feszültségekkel és bizonytalanságokkal, amelyeket ezek a szövegek hordoznak. A görög tragédia megjelenítése és megtapasztalása azt jelenti, hogy állandóan olvasatokat és válaszokat keresünk a változó és kihívó kérdésekre, amelyek mozgásban tartják ezeket a darabokat.
Goldhill, Simon: Reading Greek Tragedy, Cambridge University Press, 1986 (286.o.)