Színházak
Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- AlfrédPosta Ervin
- AnyaFincziski Andrea
- NagymamaMolnár Gizella m.v.
- Hierlinger FerdinándBenedek Botond Farkas
- ValériaMezei Gabriella
- OszkárSzűcs-Olcsváry Gellért
- KapitányDunkler Róbert
- MariannJakab Orsolya
- TündérkirálySalat Lehel m.v.
- ErichBartos Csaba m.v.
- BárónőLászló Kata
- MiszterLőrincz József
- KonferansziéMárton Réka
- HölgySzász KrisztaVarga MártaNagy BíborkaPiroska OrsolyaSzegedi PannaSzegedi Emőke
- rendezőZakariás Zalán m.v.
- díszlettervezőKerezsi Nemere
- jelmeztervezőKerezsi Nemere
- fordítóMészöly Dezső
- videóKató Zsolt
- fényToásó István
- hangCsibi László
- súgóKolozsi Borsos Ilona
- ügyelőGólicza Laura
Ödön von Horváth darabjának alapmotívuma a butaság mint fő emberi tulajdonság. Ez határozza meg a történet minden fordulatát, a szereplők létezését. Egoizmus, naivság, nagyravágyás, önimádat, mind a butaságot hozzák felszínre. Az első utalás a butaságra már a darab mottójában megtalálható: „Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét mint a butaság.”
Érdekes emberi sorsok és sokszínű viszonyrendszerek, több megkeseredett szerelmi történet kusza találkozása jelenik meg, ebben az író által népszínjátéknak, a rendező által tragikomédiának adaptált szövegben.
„Darabjaim tragédiák, csupán azért komikusak, mert kellemetlenek” – írja Horváth, aki egyike volt az „átvilágítás" mestereinek. Észrevette, ami a látszatok mögött van. Tudta, hogyan akarnak élni az úgynevezett kisemberek, és azt is, hogyan élnek valójában.
A darabnak nincsenek hősei, csak áldozatok, akik a megalkuvások és baklövések miatt lépésről lépésre vesztik szem elől az élet értelmét, s megkeseredve várják a világvégét, ami Horváth darabjában a második világháború. A harmincas években bécsi családok piknikeznek az erdőben. Nemesek, kereskedők. Az idősek megkeseredtek a „nagy háborúban", de próbálnak úgy élni, mint azelőtt.
A darab világa a Strauss keringőitől ittasult társadalmat mutatja be, a zene bűvöletében ünnepelnek minden hétköznapot, az alkohol társaságában. Elvesztették önbecsülésüket, és bohéméletük egyetlen öröme a bujaság.
A darab lehetőséget adott egy olyan tragikomédia megrendezésére, ami felhőtlenül indul, aztán folyamatosan elkeseredik, végül tragédiába torkollik: Marianne csecsemője meghal. Tulajdonképpen ő az egyetlen áldozat, a többiek folytatják életüket ott, ahol abbahagyták, de neki valami végleg megszakadt, elveszti hitét mindenben, neki jöhet a világvége. Az egyetlen kérdés, ami marad a darab végén az, hogy mi lesz vele.
Zakariás Zalán, rendező
Érdekes emberi sorsok és sokszínű viszonyrendszerek, több megkeseredett szerelmi történet kusza találkozása jelenik meg, ebben az író által népszínjátéknak, a rendező által tragikomédiának adaptált szövegben.
„Darabjaim tragédiák, csupán azért komikusak, mert kellemetlenek” – írja Horváth, aki egyike volt az „átvilágítás" mestereinek. Észrevette, ami a látszatok mögött van. Tudta, hogyan akarnak élni az úgynevezett kisemberek, és azt is, hogyan élnek valójában.
A darabnak nincsenek hősei, csak áldozatok, akik a megalkuvások és baklövések miatt lépésről lépésre vesztik szem elől az élet értelmét, s megkeseredve várják a világvégét, ami Horváth darabjában a második világháború. A harmincas években bécsi családok piknikeznek az erdőben. Nemesek, kereskedők. Az idősek megkeseredtek a „nagy háborúban", de próbálnak úgy élni, mint azelőtt.
A darab világa a Strauss keringőitől ittasult társadalmat mutatja be, a zene bűvöletében ünnepelnek minden hétköznapot, az alkohol társaságában. Elvesztették önbecsülésüket, és bohéméletük egyetlen öröme a bujaság.
A darab lehetőséget adott egy olyan tragikomédia megrendezésére, ami felhőtlenül indul, aztán folyamatosan elkeseredik, végül tragédiába torkollik: Marianne csecsemője meghal. Tulajdonképpen ő az egyetlen áldozat, a többiek folytatják életüket ott, ahol abbahagyták, de neki valami végleg megszakadt, elveszti hitét mindenben, neki jöhet a világvége. Az egyetlen kérdés, ami marad a darab végén az, hogy mi lesz vele.
Zakariás Zalán, rendező
2009. 02. 12.