Boldogtalanok. A boldogság hiánya, úttalanság, céltalanság, kilátástalanság. -talanságok és -telenségek. Hiányosságok és nélkülségek. Boldogság nélkül, megoldás nélkül, feloldozás nélkül, út nélkül, kapaszkodó nélkül, vég nélkül, egymás nélkül…

Egy özvegyasszony meglátogatja régen látott fiát, hogy anyagi segítséget és támaszt kérjen tőle. Azonban kiderül, hogy fia és élettársa, Róza sem dúskál a jólétben, a hentes, akinek a házában laknak, a bér fejében követelőzik, sőt, beteg gyereküket is nevelőszülőkhöz kellett adniuk. Az öregasszony hajthatatlan, minden követ megmozgat, hiszen „a fiúnak kötelessége”, és züllött lánya sem hajlandó már gondját viselni. „Nem tartom tovább” – hangzik el többször is minden villámlátogatás alkalmával. Róza türelme már fogytán, ekkor belép a képbe a férfi szeretője is. Már nyoma sincs erkölcsnek vagy társadalmi normáknak, a ház egyre zsúfolódik a problémáktól és adósságoktól. A négy nő a férfit várja haza, a feloldozást, a megoldást minden problémára. A megoldás azonban várat magára, közben meg egyre sebesebben zuhanunk a lejtőn…

A dráma egy tragikus kimenetelű szerelmi háromszög történetét mutatja be, azonban a cselekményen túl sokkal inkább szól emberi tragédiákról, kirekesztettségről, magányról és félelmekről. Az önmagunkkal való szembenézés félelméről. Az élet céljáról, céltalanságról, felelősségről és hárításról, pótcselekvésekről és az önpusztító, egymás életébe lassan adagolt mindennapi gyilkos méregről.