Azt mondják, mielőtt meghal az ember, lepereg előtte az egész élete. „Élj úgy, hogy érdemes legyen végignézned.” De milyen értelmet nyer ez az elcsépelt mondat akkor, ha még gyerekként, előre látod életed filmjét és ezzel a tudattal kell élned? Érdemes-e így végignézni vagy érdemes-e utána élni egyáltalán?

„Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból

gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.”

(Charlotte Brontë)



Garaczi nem a múltat idézi fel, hanem egy gyerek jövőjét vetíti előre. Egy gyerekét, aki már 6 évesen képtelen kimondani, hogy “szeretlek”. Petya anyja – tipikus aggódó szülő, aki épphogy meg nem fojtja szeretetével fiát – terapeutához cipeli a gyereket, aki hipnózis segítségével kicibálja a Problémás Gyerekből az emlékeit, hogy megtalálják az okokat. A felszínre törő problémák elbúrjánzanak és szép lassan a múlt képkockái után a gyerek jövője elevenedik meg. Csupán pár snittben. Honnan indulnak a problémák és milyen életfázisokban jelentkeznek? Hogyan lesz a Problémás Gyerekből Problémás Felnőtt?

A felvillanó élethelyzetek egy egész élettörténetet vázolnak fel a nézőnek. „Egy történetet korunk degenerálttá nevelt fiatalságának kilátástalannak tűnő jövöképéről. Mindez egy kisfiú sorsán keresztül”

Demeter Kata