A V-day, vagyis V-nap. A világ egyik legnagyobb nőkön és gyerekeken elkövetett erőszak elleni mozgalom elnevezése. Eve Ensler híres Vagina monológok című darabját minden évben február 14-én jótékonysági előadásként mutatják be híres színésznők, médiaszemélyiségek, aktivisták, celebek, és a bevételt a nők elleni erőszak ellen küzdők, vagy bántalmazott nők menedékotthonai kapják meg.

A szerelmesek Bálint napján ünnepelnek, de a szerelem gyakran csap át párkapcsolati erőszakba, ami nem egyszer a lány életével végződik. Ebben az előadásban az erőszak ellen, a nők mellett állunk ki.

A V-Day az angol Vagina (vagina), Violence (erőszak), Valentine (Bálint) és Victory (győzelem) szavak első betűjéből alkotott szójáték, egyben utalás a második világháború diadalmas összefogásának és ellencsapásának kezdetére, a D-dayre.  Ebben az esetben pedig a küzdelem célja, hogy legyen már vége a nők és gyermeklányok elleni erőszaknak az egész világon.

Ebben az előadásban egyfajta ötvözetet látunk: a Vagina monológok, és szerencsétlenül járt, bántalmazott, megalázott, megerőszakolt, kínzásokon átesett nők vallomásainak ötvözetét. Az előadás nem egy kerek, logikusan követhető történet, aminek eleje van, drámai fordulópontja, és végkifejlete. És főleg nincs happy end.

Ez az előadás segélykiáltás. Ez az előadás figyelemfelkeltés, könyörgés, ima, szeretetre vágyakozás, támasz keresés.

Eve Ensler írása interjúk egész arzenálja, amelyben nők mesélnek arról, hogy ők hogyan látják, érzik, és észlelik saját magukat. Ebben az előadásban azonban ezeken a monológokon, vallomásokon kívül négy igaz történeten alapuló elbeszélés került bele. Négy nő arról beszél, hogy és milyen kálvárián keresztül érték el a felnőttkort. Apu agresszív, anyu alkoholista, a bátyám molesztál, a szomszéd megerőszakol, a barátom ver, a havereim kihasználnak, és sorolhatnánk.

Négy nő, akik extrém sűrítményben személyesítik meg mindazokat a lányokat, nőket, asszonyokat, akiknek az a tény, hogy nőnek születtek csapdát jelentett az életük során. Akik azt az isteni áldást, hogy anyáknak teremtettek, kínszenvedésként, lelki és testi terrorként élik meg. Azokat képviselik, akik félnek reggel, délben, este, rettegnek attól, hogy ki mikor mit tesz velük. Akik életükön keresztül lelki, testi sérültként kell tengődniük, mert a férfiak egyszer használatos tárgyként kezelték őket. Azok az emberi lények ők, akiknek a hangjukat mindig elviszi a társadalmi helyzetük szele. Nos az ő segélykiáltásuk az előadás. Az ő hangjuk ez az előadás. Az ő lelkük ez az előadás. Az előadásban nincs magyarázat, nincs válaszadás, nincs megoldás kínálat, nincs járható út, csak tények vannak és a kőkemény valóság.