„Ha egy csapásra vénasszony lehetnék, s a szám, mint az eltaposott virág, rád tudnék nevetni, s elviselném veled az életet.”

Federico García Lorca, a vérbeli spanyol ember, a XX. század egyik legkiválóbb költõje, drámaírója tollából származik ez a megindító, fojtott szenvedélyek szõtte, a vágy, a becsület és a halál táncáról szóló gyönyörû történet.
Yerma és Juan fiatal házasságának szövetét párhuzamos minták borítják.
Yerma - megértés, odafigyelés, szeretet, szerelem után eped - gyermeket akar, aki megszüntethetné midennapjaiban a magány kovácsolta hosszú perceket és értelmet adna életének.
Juan éjt nappallá téve dolgozik a földeken, görcsösen õrizi asszonya tisztességét, nyugalomra, békességre vágyik otthonában.
Yerma vágya beteljesülhetne, ha félrelépne, vagy kilépne házasságából. Erkölcsi normái szerint viszont ezek járhatatlan utak, hiszen a legféltettebb kincse a becsülete. A vágyakat nem oltja beteljesülés…
A konfliktus feloldhatatlan, a férj megölése minden remény megölését is jelenti.

Federico García Lorca Szív alakú arc, sinne anno, ceruza, papír

YERMA, A NÕ

Hogy mi a nõ? Mitõl nõ a nõ? Hogyan éli meg helyét „a társadalomban”? Milyen szerepet vállal, vagy szeretne vállalni, és minek az árán? Mitõl teljesül be, ha egyáltalán beteljesül? Milyen áldozatot vállal? Tehet-e valamit a sors ellen? Mi a tisztesség és becsület dilemmája a nõiesség legszentebb kérdéskörében, a gyermekvállalásban? Szerelem és magány? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel és próbál körüljárni az elõadás.
Egy balladisztikus hangvételû, érzékeny, mozgáselemekkel megtûzdelt elõadás, ahol az elõbb említett kérdések megfogalmazása és nem interpretálása a cél. Mint ahogy Yerma is keresi a megoldást problémájára, de nem találja, mert csak tisztességesen akarja megoldani, úgy az elõadásnak is feltett szándéka a darabban felmerülõ kérdések éles felvetése, de nem megmagyarázása.