Színházak
Szentendrei Teátrum
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 1998/1999
- 1992/1993
- 1987/1988
- 1970/1971
Commedia dell\'arte
Zene – Sztravinszkij, Sosztakovics, Angelo Branduardi, olasz dalok
- PulcinellaFekete Ernő
- ColombinaÓnodi Eszter
- PantaloneVajdai Vilmos
- DottoreSzacsvay László
- CapitanoNagy Ervin
- ArlecchinoRajkai Zoltán
- BrighellaHajduk Károly
- PetruskaVati Tamás
- PimpinellaKrausz Alíz
- RosettaLisztóczky Hajnalka
- PrudenzaHalász Anna
- CovielloGombai Szabolcs
- FlorindoVislóczky Szabolcs
- rendezőBozsik Yvette
- koreográfusBozsik Yvette
- díszlettervezőKhell Zsolt m.v.
- jelmeztervezőBerzsenyi Krisztina
- maszkJuristovszky Sosa m.v.
- dramaturgTörök Tamara
- koreográfusasszisztensBlaskó Borbála m.v.Fülöp Tímea m.v.
- rendezőasszisztensTóth Judit
Bozsik Yvette az előadásaiban gyakran egy-egy színházi korszakot, stílusirányzatot vagy balettművet idéz fel és közelít meg a saját eszközeivel; az Egy faun délutánja és a Dadaisták után ilyen a Commedia dell’arte is.
Az előadás fő ihletője a XVII–XVIII. századi „klasszikus” itáliai commedia dell’arte formavilága. Főszereplői a commedia dell’arte típusfigurái – jellegzetes ruháikkal, maszkjaikkal, különleges mozgásukkal és rögtönzéseikkel, de az előadás fontos elemei a commedia dell’arte egyéb jellegzetességei is: az átöltözések, a szerepcserék, a játék szabadsága, az együttes játék fontossága és az a különleges, sokoldalú tudás (beszéd, ének, mozgás együtt), amelyet a műfaj a színészektől követelt.
A furfangos Arlecchino, a szerelmes Pierrot, az örök vesztes Pulcinella és a többiek a XX. század első évtizedeiben újra „visszaköltöztek” az európai színpadokra. A commedia dell’arte hatott a némafilm összes nagy alakjára, a festészetben megihlette – többek között – Picassót, a zenében Sztravinszkijt, és óriási hatással volt a modern tánc megteremtőire: Gyagilevre, Nyizsinszkijre és az ő nevükkel fémjelzett orosz balettre. Két commedia dell’arte-alapú, Sztravinszkij zenéjére készült Gyagilev-balett, a Petruska és a Pulcinella motívumait is idézi az előadás – ezeket próbálja a darabbeli, színészekből és táncosokból álló társulat. Színház a színházban, némafilm, karnevál…
Az előadás fő ihletője a XVII–XVIII. századi „klasszikus” itáliai commedia dell’arte formavilága. Főszereplői a commedia dell’arte típusfigurái – jellegzetes ruháikkal, maszkjaikkal, különleges mozgásukkal és rögtönzéseikkel, de az előadás fontos elemei a commedia dell’arte egyéb jellegzetességei is: az átöltözések, a szerepcserék, a játék szabadsága, az együttes játék fontossága és az a különleges, sokoldalú tudás (beszéd, ének, mozgás együtt), amelyet a műfaj a színészektől követelt.
A furfangos Arlecchino, a szerelmes Pierrot, az örök vesztes Pulcinella és a többiek a XX. század első évtizedeiben újra „visszaköltöztek” az európai színpadokra. A commedia dell’arte hatott a némafilm összes nagy alakjára, a festészetben megihlette – többek között – Picassót, a zenében Sztravinszkijt, és óriási hatással volt a modern tánc megteremtőire: Gyagilevre, Nyizsinszkijre és az ő nevükkel fémjelzett orosz balettre. Két commedia dell’arte-alapú, Sztravinszkij zenéjére készült Gyagilev-balett, a Petruska és a Pulcinella motívumait is idézi az előadás – ezeket próbálja a darabbeli, színészekből és táncosokból álló társulat. Színház a színházban, némafilm, karnevál…
2004. 10. 27.