Napjaink egyik legizgalmasabb színházi formája a felolvasószínház, amely egyáltalán nem egyenlő a puszta felolvasással. A felolvasószínházban a színészek szövegkönyvvel a kezükben, amolyan félig szcenírozott keretek között mutatnak be egy-egy művet, minden esetben magát a szöveget helyezve a középpontba. És bár a felolvasószínház a legtöbbször kortárs művek feldolgozására vállalkozik, mi ezúttal mégis klasszikus szövegekhez nyúlunk. Hogy miért? Azért, hogy leporoljuk irodalmunk elfeledett remekeiről a port, a rájuk rakódott értelmezési hagyományt, és új megvilágításban, a ma felől nézve értelmezzük és mutassuk be ezeket a műveket.