A kérdések… a kérdések eléggé csendesen indultak: páratlan és félelmetes tehetséggel ruháztattam-e fel? Igen, sajnálom. Szélhámos vagyok-e? – ez gondolom nonszensz. Mi ez, szerencse? - ügyesség? - illúzió? Miféle erőnek vagyok a birtokában? Használhatom? Mikor, hogyan? A szolgálója vagyok? Abban áll, hogy képes vagyok valakit eltölteni a belém vetett hittel, vagy az önmagába vetett gyógyító hitet keltem föl benne? Végbe vihetném a gyógyítást hit nélkül is? De milyen hit kell hozzá? Önmagamba? - A lehetőségbe? - A hitbe vetett hit? És ez az erő fogyatkozik- e bennem? Lassan már csak játszod a szerepet, igaz? Kiégtél? És ez így ment és ment és ment. Hülyeség, nem?

Tekintetbe véve, hogy tíz esetből kilencszer a világon semmi sem történt.