Pályaudvar, panzió vagy szálloda, csupa átmeneti helyszín, csupa átmeneti, vagyis se ide, se oda nem tartozó embernek. Akik összejönnek, találkoznak, továbbmennek, mindig szigorúan a véletlen logikátlan logikája szerint. Látszólag egy történetet nézünk, színházat. Megismerünk szereplőket, van cselekmény. „Igen ez egy olyan, misztikus-thriller-komédia”... Aztán mire elkényelmesednénk, kiderül, hogy mindez nincs így, de olyannyira, hogy semmi sem az, aminek látszik.