A hatóságok erkölcstelenség vádjával betiltanak egy előadást, és a benne szereplő három művész ellen eljárás indul.

“Sebastian Fisher züllött, kiszámíthatatlan, gyerekes, labilis, de egyszerre kreatív, anarchista, élvhajhász, lusta, szeretetre méltó, szelíd és brutális ember. Hans Winklemann fegyelmezett, szigorú, nagy felelősségérzettel van megáldva, empatikus, humoros és türelmes. Thea arctalan, nem ismeri fel, hogy érett személyiség, engedelmes és mindenkinek a kedvére akar tenni. Hirtelen kitörései vannak, Istennel beszélget, angyalokkal, démonokkal, miközben szentnek hiszi magát. Ez a három karakter kibogozhatatlanul egymásba gabalyodott: nem tudnak szabadulni egymástól. Csak a háromszög három pontja közötti feszültség révén tud létrejönni minden.“ (Bergman a Rítusról)

"A hármast egy negyedik kívülálló, egy civil, egy frusztrált, hatalomittas és szeretetre éhező bíró próbálja görcsösen megérteni és megfélemlíteni. A vizsgálóbíró kihallgatásai során a polgári társadalom képviselője is fokozatosan lelepleződik." (Molnár Judit)