„Meddig lehet sértetlenül behatolni a pszichoaktív növények világába? Egyáltalán cél-e ép bőrrel megúszni?”

„Beszélgetés által megszerezni a tudást nemcsak időpazarlás, de butaság is. A tanulás a legnehezebb feladat, amit az ember magára vállalhat.”

Carlos Castaneda antropológiai kutatómunkájának okán találkozott don Juan Matus idős mexikói indiánnal. Hamarosan mester-tanítvány viszony alakult ki közöttük és a tanulás veszélyes útra terelődött. Don Juan éveken át, a külvilágtól elzárva, különböző pszichoaktív növények segítségével osztja meg az ősi tudást tanítványával. Az író ezekről a tapasztalatairól számol be 1968-as naplóregényében. Egy nemzedék bibliája lett a könyv. Hatására tömegek vándoroltak délre, ezzel komoly károkat okozva az érintetlen helyi közösségek életében.

Don Juan számára a módosult tudatállapot az élet természetes velejárója, egy segítő erő. Meddig lehetséges a kívülálló számára sértetlenül behatolni ebbe a világba, és egyáltalán cél-e az, hogy az ember ép bőrrel megússza a hallucinogén növényekkel való ismerkedést?