„...leginkább ott érzem magam otthon, ahol még sohasem jártam, s ahova Bruno
Schulz vitt el a Fahajas boltokban. Ez számomra a világ legszebb városa, éppen
azért, mert már nem létezik. Azóta, hogy elolvastam a Fahajas boltokat,
odaköltöztem, és a mai napig is ott lakom. S mit számít az, ha sohasem jártam ott a
valóságban? A fikció olykor tökéletesebb és valósághûbb, mint maga a valóság.”
(Bohumil Hrabal)
Az elõadás idén is a Kompánia és a lengyel Egy Vers Színház közös mûhelymunkájának
eredményeként jön létre. Az évek óta mûködõ Back to Babylon projekt
ars poeticáját szem elõtt tartva és támaszkodva a lengyel színházi hagyományra.
Az elõadás megkísérli felépíteni a mítoszt a kiválasztott rituális szituációkból, az
archetipikus figurákból (az Apa fennkölt és komikus figurája, a tanár Adela, a Domina,
a Könyvek Könyvének keresése, bolyongás a tiltott városrészben, a csótánnyá változás,
a világ festék általi teremtése).
Az emlékezetrõl és az emlékezésrõl meditálva Schulz szinte pontosan megfogalmazta
az elõadás ars poeticáját: „Az emberek léte visszaemlékezéseinkben csak látszólag
tûnik paradox koncepciónak. Mit is jelenítsünk meg az emberekrõl, mint objektív
igazság? Egy variánst? Pletykát? Családi legendát? Vajon rendelkezünk-e még
valamivel? Itt is, ott is kísértetek között mozgunk, kárhoztatva vagyunk villogó,
árnyékot és konzisztenciát nélkülözõ epifenomenokra.”
Az elõadás kísérlet a szerzõ személyes mítoszának feltárására és képi megjelenítésére
úgy, hogy mindez egy interaktív párbeszéd kezdetét jelenthesse, melyben a
nézõ önnönmaga történeteinek foszlányaira ismerhet rá, továbbszõheti vagy
újrateremtheti azt.