A Zsámbéki Színház Kultúra 2000 projektjében két éven át, mint a Pulcinella közlegény főszerepét játszó érzékeny tehetségű színészt ismerhette meg a közönség Andrea Collavinot.
Idén rendezőként mutatkozik be itt.
Észak-Olaszország Friuli tartományában vagyunk talán a 80 – as 90 – es években.
A helyszín a szokásos falusi nagyvendéglő, ahol általában lakodalmakat rendeznek.
Rokonokkal, akik vagy életükben először látják egymást, vagy hosszú évek után találkoznak.
A lagziban aztán az obligát „ kacsatánc” vagy az ilyenkor szokásos „ vonatozás” közben közelednek egymáshoz. Ez az a miliő, ahol a köszöntők, adomák és a viccmesélés váltogatják egymást.
Ami a szöveg feldolgozásokat illeti, olyan szerzők közül válogatták az előadás készítői az anyagot, mint Brecht, Csehov, Garcia Lorca, akiknek műveit olyan szereplők népesítik be, melyek annyira valóságosak, hogy szinte már abszurdnak tűnnek, vagy ellenkezőleg, melyek mintha csak egy középkori karneválban lennének, időnként felcserélik a szerepeket, groteszkbe fordítva a látszólag komoly ünnepet.
A násznép eltitkolt igazságai – hazugságai közti repedéseket a végén a jólneveltség vigasza fedi el.
Ez az előadás a benne játszó színészek emlékein, a zenén, a táncon, az ünnep extázisán, a ruhák giccses színein alapul.
Az előadás főszereplője azonban korunk társadalma, amely az egyik legközönségesebb és legdrasztikusabb színjáték.