Színház a Kálvária téren. Augusztus 18. és 25. között minden nap, délután hat órakor, a kivételes mester, Eleonora Fruser augusztus 13-án kezdődő, mindenki számára nyitott mesterkurzusán részt vevő színészek közül tizenketten Commedia dell’Arte stílusú rögtönzéseket mutatnak be, melyek témáikat a kerület, szorosabban véve a roma többségű környék legendáiból és hétköznapi történeteiből merítik.
A zsámbéki műhelybemutató az egy hét legjobb etűdjeiből válogat, vázolva egy az ősz folyamán elkészülő előadás szerkezetét.

Látszólag feloldhatatlan helyzeteket keresünk az utcán, hogy azokat a nyers komédia eszközeivel ugyanott színpadra fogalmazzuk. Szituációkat melyeknek résztvevői netalán úgy éreznék, számukra az élet már nem tartogat semmiféle változást. Mondanák is magukban:
„Matt!”
Az előadás tágabb értelemben vett tárgya az addikció, az önpusztítás. Függéseink csak egy bizonyos részben tárgyi vagy „anyag” természetűek. Ugyanúgy fügésben tart mások barátsága, figyelme, szeretete.

A függés végső okát nyomozva ellentmondás sejthető, amelyet talán nem is leszünk képesek szavak szintjén megérteni: tudjuk, hogy rossz ami velünk, körülöttünk történik, de mégsem változtatunk. Úgy érvelünk, már rákerültünk egy vágányra és a sínek a végtelenbe tartanak, determináltak vagyunk, a pusztulás jellemző állapotunk, ha tetszik, ha nem ez már a sírig tart. Valami faramuci módon (nevezhetjük-e ezt függőségnek?), nagyjából egy egész ország ragaszkodik negatív önértékeléséhez? A tudattalanul konzervált előnytelen szituáció helyt ad rossz véleményünknek, indokolja szokásaink megőrzését. Ott a fájó űr, jöjjön a rövidtávú örömök égető serege és áradjon a dopamin – a jutalom a létért.

Gyakran hivatkoznak az akaraterőre. Egy egészséges erős világ áll szemben egy megbélyegzett gyenge világgal. De igazságos-e ez a világkép? Cigaretta-, szerencsejáték-, alkohol-, drog-, pornó-, agresszió-, televízió-, elektronika-, és zabálás-függő nyomorultak társadalma állna szemben a tiszták világával? Vajon a hasznosnak mondott cselekvések, hobbik, rituálék, tárgyak, viszonyok, lelkiállapotok, a helyes táplálkozás, a testi egészség, a munka maga, a szellemi fensőbbség vagy az üdén gyakorolt hatalom vajon nem okozhat-e ugyanúgy függőséget? Nem töltekezés-e? Nem a bármilyen karakterű függőség lenne maga a vizsgálandó jelenség? Mi kényszerít függőségbe kerülni?

Nem minden spirituális felhang nélkül kérdezem: mi hiányzik?
Minden létező eszközzel igyekszünk megtömni az űrt, melyet az egységes világ elvesztése bennünk okozott. Ingerek tömegével folyamatosan elaltatjuk azt, aminek talán egy pillanatra sem kellene elaludnia.
Mi ez az „AZ”?
Matt.
Simon Balázs