„ Én vagyok Médeia – a cím.
Én vagyok Médeia – a színész.
Én vagyok Médeia – a győztes.
Én vagyok Médeia – a bankautomata.
Én vagyok Médeia – a D.J.”
Ivo Dimcsev

„ A független bolgár összművész fizikai performansznak nevezhető előadása elviselhetetlenül testi, gyilkosan groteszk és igaz” foglalta össze igen tömören Szilágyi Szilvia Sisso a Magyar Narancsban azt az előadást, mely a Szegedi Thealter Fesztivál programjának egyik legátütőbb erejű produkciója volt. Először itt ismertük meg a kortárs bolgár tánc kiemelkedő fiatal tehetségét. Sharah Kane: Pszchozis 4.48 című előadása tovább fokozta mindazokban, akik láthatták, azt a meggyőződést, hogy egy rendkívüli tehetségű nagyon XXI. századi alkotó Ivo Dimcsev.
Előadásai később Budapesten is láthatóak voltak és a Mu Színházban 2 Solo 1 Duett címmel már rendezett is.
Elragadtatott jelzőkkel illették a kritikák azt a nehezen megfogalmazható szemléletet és kifejezésmódot, megjelenítő erőt, mely szokatlanul nagy hatást gyakorolt mindazokra, akik látták előadásait.
A Szegedi Thealteren az előadásának adott egyik különdíj egy zsámbéki meghívás volt.
A meghívás végül nem egy előadásra, hanem egy rendezésre szólt.
Az idei zsámbéki évad egyik alaptémája az antik görög drámák nőalakjainak megjelenése a XXI. században.
A román Mihai Maniutiu Fedra előadása és Ivo Dimcsev rendezése után augusztusban a lengyel Teatr Jednego Wersza rendezőjének Krzysztof Zilinskynek Zsámbékon készülő előadása és a Kompánia Társulattal Lukács László rendezi a Medeia téma három változatát
A három Médeia első változatában a fizikai színház eszközeit használja Ivo Dimcsev. Nem csak az antik téma, nem csak a fizikai színház eszközei, hanem a bázis tereinek használata is váratlanul izgalmasnak ígérkezik a „Dimcsev-i” szemszögből nézve..