Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- B legénySzikszai Rémusz
- S LegényMucsi Zoltán m.v.
- N LegényScherer Péter m.v.
- rendezőBérczes László
- díszlettervezőSárkány Sándor
- jelmeztervezőKárpáti Enikő
- fordítóKerényi Grácia
- munkatársMatuz JánosCseh Tamás
- asszisztensLengyel Csaba
Három legény elindul a bálba. Úgy hallották, mulatság lesz. Kiöltöznek: öltöny, új cipő, le-nyalt haj, virág. A bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres. Most akkor lesz mulatság vagy nem lesz? És ha lesz, kitől lesz? Másoktól? Maguktól? Mit kell tenni, hogy mulatság legyen? Hogy muzsika legyen. Hogy igazi legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
„A rendező, Bérczes László – akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkái-ban – hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt játékmes-ternek bizonyul… Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek, tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá magukat a következő röpke képhez.”
(Tarján Tamás – Kritika)
„A hihetetlenül nehéz egyensúlyozás vaskos realitás, poénkodásra csábító humorizálás és a poétizált, filozofikus metanyelv-használat között sikerül. Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről már majdnem elfeledkezünk.”
(Budai Katalin – Criticai Lapok)
„A rendező, Bérczes László – akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkái-ban – hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt játékmes-ternek bizonyul… Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek, tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá magukat a következő röpke képhez.”
(Tarján Tamás – Kritika)
„A hihetetlenül nehéz egyensúlyozás vaskos realitás, poénkodásra csábító humorizálás és a poétizált, filozofikus metanyelv-használat között sikerül. Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről már majdnem elfeledkezünk.”
(Budai Katalin – Criticai Lapok)
Díjak:
- Legjobb előadás (Stúdiószínházi Fesztivál, 1999)
- Legjobb Csapatmunka (Kaliszi Fesztivál, Lengyelország, 2006)
- Legjobb előadás (Breszt, Fehéroroszország, 2007)
- Legjobb Férfi alakítás: Mucsi Zoltán (Vidor Fesztivál, 2005)
1999. 02. 20. Bárka Színház