Akárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elfogy a talpa alól a föld. De mi van akkor, ha olyasvalakivel történik ez meg, akit nem lehet megijeszteni azzal, hogy el kell számolnia a hitványságával? Ugyan minek és vajh' kinek kellene elszámolnia annak, aki nem áll be a tömegek számolatlan sorába?

A NemAkárki története  egy Lázadó históriája; a született, az önjelölt megváltók története. Konkrét helytől és időtől függetlenül mutatja be a Tömeg és a Lázadó viszonyát, aki új szabadságot akar építeni a múlt felperzselt hiedelmei és elszenesedett morálja helyére.



Szerzőként az ihletem első forrása a romba dőlt templom volt, mely nemcsak hogy látszik az otthonomként szolgáló Páty határából, de ezerszer aktuálisabb, mint valaha.  Míg más romossá lett templomokat megszállt már régen a tömegek hisztériája, képzelgései és pénze, a zsámbéki templomrom épp olyan e percben is, mint amelyet még nem találtak meg azok az Akárkik, akik restaurálnák bálványaikat a lelkük helyett.



Mi van, ha a templomot nem holmi semmi kis véletlen - földrengés, villámcsapás - döntötte le, hanem az a tűz, amely kételyt gyújtott a hívek szívében? Gázolaj pedig ehhez a tűzhöz akad bőven. A tömegek lassú esze, a főhős lázadása és a lelkéért alkudozó fény és árnnyal görgeti előre a történetet. S ahogy fogy a levegő NemAkárki körül, úgy múlnak el körülötte mindazok az értékek, amelyekért úgy érezte, megéri élnie - míg már csak a halált kívánja. Megérdemli vajon?

Zöldmezős beruházás tehát NemAkárki története, mely akár már holnap felütheti fejét a Zsámbéki-medence nyugati partján. Én pedig a medence partjáról élvezem italozgatva a műsort, hátha most más jön ki ebből a lázadásból, mit ami már bő kétszáz éve mindig ki szokott jönni.

Ki kíváncsi még rá?

/Nagyházi Márton/



Nagyházi Márton moralitásjátékában minden rendjén van. Megjelenik a Kikiáltó és tájékoztat bennünket arról, hogy mit nézünk és reménykedik abban, hogy tanulságot vonunk le a látottakból.

Minden moralitásjáték alapja, az elkerülhetetlen halállal való szembenézés pillanata- a játékban vagy egy nap, vagy három a szokványos idő, amit a halálra váró felhasználhat arra, hogy átgondolja a földi cselekedeteit, beismerje a hibáit, bűneit és felkönnyülve, önmagát megváltva megtisztultan adhassa át a lelkét az örökkévalóságnak. A feltétel a halál bizonyosságának elfogadása. A számvetés lehetőségét nyitja meg előttünk a játék. Megvizsgálhatjuk kik voltunk, mit tettünk és békében adhatjuk-e át önmagunkat az utolsó pillanatnak.  A halál és elmúlás és az attól való félelem, az önvizsgálat a hit tükrében, rendre bukásra ítélte úgy az akárkiket, mint a megdicsőülésre alkalmatlan külvilágot. A moralitásjáték lehetőséget nyújt arra, hogy morált keressünk a világban, nem csak a magunk, hanem a körülöttünk lévők számára is. Legyen ez akár Új Morál. Nagyházi Márton fiatal kora ellenére, vagy talán pont azért, eltérően a szokványos Akárki ábrázolástól, egy hőst egy Útkereső Lázadót állít a játék középpontjába, egy NemAkárkit.

NemAkárki egyéniség. Az Akárkiknek felajánlja a létezés szabadságának lehetőségét. Az Akárkik a felkínált helyzetben félreértik NemAkárki szándékát. NemAkárki lázadása groteszkké válik, értelmetlennek tűnik. A lelkéért alkudozók –Szeles, Fényes is- csak a feloldás békességét kínálhatják neki.

Memento Mori!