„Csehov Platonovját szeretik játszani a színházak , mert sok és remek szerepet ajánlhatnak föl társulatuknak és izgalmas szerelmi történetet nézőiknek.De mit akarunk mi, hely és társulat nélkül ettől a fiatalkori túlburjánzással megírt, bonyolult, sokszereplős darabtól?

Egy virtuális társulat mutatkozhatna be általa, azokból az előadásokból melyeket színházi vándorlásaim alatt az elmúlt tíz évben rendeztem Kecskeméten, Nyíregyházán, Tatabányán, Veszprémben, Székesfehérváron....Azokból a fontos színész-emberekből, akikkel közös ízlés, közös lendület, közös kíváncsiság fűz össze. 2001-ben, Tatabányán játszottuk Füst Milán Feleségem története című regényadaptációját. Ez a munka, melynek négy főszereplője Horváth Lajos, Tóth Ildikó, Pokorny Lia és Safranek Károly volt, különösen szerencsés csillagzat alatt született . Az örömteli kínlódásokkal teli próbaidőszak egy általunk maximálisan vállalható, boldogsággal játszott előadás-sorozatot eredményezett, melynek közönség és szakmai sikere, hírneve egybevágott saját értékelésünkkel. Az ott kialakult munkahangulat a 2005 február 12-én, Veszprémben bemutatott Üvegcipővel (főszerepben Horváth Lajos Ottó, Csarnóy Zsuzsa, Keresztes Gábor) megismétlődött és erős meggyőződésünkké tette, hogy fontos dolgunk van egymással.
És a Platonovval nem mellékesen egy csábító történetét mutathatnánk föl, egy csábítóét, akinek ideje rendet rakni így negyven körül , múltja elcsábítottjai között, legyenek azok akár szerelmek, akár barátok, akár ellenségek.. Az emberélet útjának felén járó Platonov néz szembe saját eddigi életével: miért tart ott, ahol, mért csak ott tart, ahol, mért marad itt, vágyódik el és hová…

.Don Juan-történet tehát a Platonov, párhuzamai a az ősképül szolgáló történettel tökéletesek: három, szemünk láttára elcsábított nő, Leporello, vagy Sganarelle, aki itt szolgából baráttá és sógorrá változik Trileckij néven, de viszonya a főhőshöz tökéletesen idézi az irigylem-megvetem-imádom Don Juan és szolgája kapcsolatát. Halál és igazságszolgáltatás a történet vége itt is, ott is, csakhogy itt nem a Kővendég érkezik, hogy transzcendens síkra emelje a végső elszámolást, hanem egy elkeseredett nő pisztolygolyója hozza a véget.


A tér, amelyben az előadás zajlik afféle szürrealista „cseresznyéskert”, vagy, ha tetszik , Platonov-csipkerózsika múlttal telezsúfolt álomból ébredő kertje. .
A szöveg, sok húzással és rengeteg csehovi vendégszöveggel más darabokból, illetve novellákból átemelve, erőteljes nyelvi lektorálással készül forgatókönyvül ehhez az előadáshoz És amiképpen 1997-ben Kecskeméten Csehov Ványa bácsijával tettük (főszerepben Safranek Károly, Egyed Attila), Ványa címen - elképzelésünk szerint az időt most is jelenidővé formáljuk. Ebben a jelenidőben mostani , harmincöt-negyven éves orosz kortársaink élnek 2005/ 2006-ban egy dácsában.Egy elsüllyedt Atlantisz gyermekei ők, akiket közös szamizdat-világ, betiltott filmek és dalok kultusza, az undergound szertelensége és lázadó indulata köt össze.
Ez az ő közös nyelvük, közös kultúrájuk, közös múltjuk. És ez az a közös pont, ahol találkozhatunk velük, mi, a nyolcvanas évek magyar ifjai a nyolcvanas évek orosz ifjaival.”
Galambos Péter