Mi lesz velem ?
Nem fojt-e meg a bűzös szájú kripta, hová nem csap be tiszta fuvalom?
Mi lesz velem, mi lesz?
Ha éjtől és haláltól borzadozva, ott ébredek e dermesztő tanyán, a bolt alatt az ősi kamra mélyén, hol annyi század óta tornyosulnak a porrá omlott ősök csontjai, s az új halott a vérvaros Tybalt már bomladoz a szemfedő alatt.
Mi lesz, mi lesz,
ha elvész ép eszem szorongató rémségek gyűrűjében: ha ősök vázát csörgetem bomolva, ha roncs Tybaltot lepléből kirántom, ha egy üköm csontját botul kapom fel s széjjelloccsantom lázas agyvelőm?
Most még szólhatnék, hogy segítsenek…
Dadám!
De mit tehetne ő?
Isten veled!- Ég tudja látsz- e többet…
Szörnyű szerepem magam játszom el. /Júlia monológja /

Három éve indult útjára az a hosszú távú együttműködés, melynek célja egy nemzetközi színházi és művészetoktatási műhely életre hívása. A Léván, Opolében és Telsiaiban tartott közös tréningek és utcaszínházi előadások után 2005 nyarán Zsámbékon mutattuk be első közös produkciónkat Haladék címmel.

Az együttműködő társulatok mindegyike gyakorlatban is továbbadja tapasztalatait a fiatalabb generációnak. A műhelymunka első fázisában elkészült két tanulmány Shakespeare: Romeo és Júlia c. darabjából, amit a (fiatalabb generációs)Verkli csoport „Hirtelen felindulásból” címmel mutatott be ez év májusában és az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon Dombóváron, a Kompánia Színházi Társulat pedig
„ Valami hiányzik” címmel mutatott be mozgásetüdöket, a budakeszi Erkel Zenei és Kompánia Színházi Napokon.

A második fázisban az öt országból érkező zenészek, színészek és diákok két hétig az úniós Youth Programme keretein belül táboroznak Szanticskán, egy Miskolc melletti kihalt faluban. A Romeo és Júlia egyetemes témái egyúttal olyan archetipikus helyzeteket tartalmaznak, amelyek vizsgálhatóak egy „Babilon utáni”, több nyelvű helyzetben a tánc, a gesztus és a zene nonverbális, egyetemes eszközeivel. A szöveg mégsem akadályt jelent számunkra. Tovább szeretnénk járni a már megkezdett utat az előadások többnyelvűségével kapcsolatban. Sáry László kreatív zenei módszerét alkalmazva a szöveg zenei megszólaltatásával és zenei kifejező erejével kísérletezünk

A harmadik fázisban Zsámbékon hozunk létre egy közös előadást, Shakespeare darabjából. A produkcióban a résztvevő színészek és zenészek a tánc, a zene, az emberi hang, a színjátszás elemeit közösen tanulmányozva keresik majd a közlés és kifejezés elemi, „kódolás előtti” szintjeit. Célunk egy olyan interkulturális előadás létrehozása, mely egyesítí és bátran gondolja tovább a résztvevő társulatok módszereit.Az élő zenét a résztvevő országokból érkezett zenészek és színészek közösen alakítják ki az előadás szövetével együtt. Közös célunk, hogy lehetőleg tartsuk magunkat az együttműködő társulatok már kialakult formanyelvének origójához, melyet az eszköztelenséggel, az üres tér dimenzióival és dinamikájával és a színész testével, mozgásával való kísérletezés jellemez. A hangsúly itt a közösen véghezvitt tetten van, azon a folyamaton, ahogyan különböző gondolkodásmódok találkoznak személyes, színházi és kulturális tekintetben. Fiatal alkotókat szeretnénk egy műhelybe sűríteni, akik kiemelt szerepet tulajdonítanak a színháznak az embernek emberrel való párbeszédében, hisznek abban hogy a színház képes enyhíteni a „fordítási” nehézségeket, a párbeszéd közös alapjait kutatják.

Résztvevő tásulatok és iskolák:
Aglija – Telsiai, Litvánia Egy Vers Színháza – Opole, Lengyelország TAKi Színház és Tak Iskola– Opole, Lengyenlország Potoň Színház – Léva, Szlovákia Kompánia Színházi Műhely és Mezei Mária Művészeti Iskola – Budakeszi, Magyarország